Szakdolgozatom elnevezése és egyben vizsgálati területe „A kisebbségi jogok nemzetközi jogi szabályozása”, amelynek elsődleges célja, hogy bemutatásra kerülhessen a kisebbségvédelem tárgya, és a védelem indokoltságának ismertetése, a kisebbségi jogok jogtörténeti fejlődése, a jelenlegi védelem biztosításának főképp nemzetközi jogi, regionális, valamint európai uniós szabályozása, továbbá a jövőbeli lehetséges tendenciák vizsgálata. A kisebbségvédelem előzményei visszanyúlnak a reformáció, valamint az ellenreformáció küzdelmében létrejött kölcsönös kompromisszumokhoz, amelyek közül kiemelhetjük az 1555. évben létrejövő augsburgi vallásbékét, vagy épp az 1557. évben tartott tordai országgyűlést, amelyben már megjelenhetett az erdélyi egyéni vallásszabadság. Az 1648. évben aláírt vesztfáliai béke azonban nem csak a nemzetközi jog, hanem a kisebbségvédelem alapjait is lefektette. Az ENSZ egyik alapvető célja, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok mindenki számára, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra tekintet nélkül biztosíthassa, tiszteletben tartását előmozdíthassa. A 1992. évben elfogadott, a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló ENSZ Nyilatkozat 2. cikke rögzíti a „kisebbségekhez tartozó személyek” fogalmát, akik jogosultak arra, hogy beavatkozás nélkül, szabadon, megkülönböztetés nélkül élvezhessék a saját kultúrájukat, gyakorolhassák saját vallásukat, valamint használhassák a saját nyelvüket. Mindezen kívül ezen személyek jogosultak aktívan részt venni a kulturális, a vallási, a társadalmi, a gazdasági életben és a közéletben, regionális döntések meghozatalában, az egyesülési jog alapján megalakíthatják és fenntarthatják a saját egyesületeiket, szabad, békés kapcsolatokat építhetnek ki a csoportjuk más tagjaival, akár a nemzeti határokat is átlépve. A jogforrások közül kiemelkednek az általános vagy a különleges nemzetközi egyezmények, a nemzetközi szokás, mint a jogként elfogadott általános gyakorlat bizonyítéka, a nemzetek által elismert általános jogelvek, végezetül a különböző bírósági határozatok és az egyes nemzetek legmagasabban képzett publicistáinak tanításai. Az ENSZ működési területén belül több általános és speciális emberi jogi egyezmény is kimunkálásra került, ezekről generálisan megállapítható, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt alapjogi katalógus és alapvető elvi tételek deklarálása jelenik meg bennük, illetőleg ezen egyezmények kötelező jogi erővel bírnak az őket ratifikáló tagállamok vonatkozásában. A speciális emberi jogi egyezmények bizonyos sajátos védelmet igénylő, vagy veszélyeztetett emberi jogi csoportok deklarálására jönnek létre, ilyen például a nők gyermekek vagy épp a menekültek sajátos esetköre is. Számos nemzetközi jogi dokumentum nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoportokra vonatkozik, valamint egyesek a kisebbségekhez tartozó személyek különleges jogait is tartalmazzák. Az ENSZ szervezetrendszere által kibocsátott határozatok és vélemények igen fontos iránymutató szerepet töltenek be az univerzális joggyakorlatban, illetőleg az államok közötti szokásjog kialakításában is kulcsszereppel rendelkeznek. A szakdolgozatban kifejtettem az Emberi Jogi Tanács, az Emberi Jogi Főbiztos, különböző végrehajtási mechanizmusok, a szakbizottságok tevékenységét. A kisebbségek regionális védelmét az Európa Tanács, közösségi védelmét az Európai Unió biztosítja. A szakdolgozatban kifejtett szakmai véleményem szerint a kisebbségben elő személyek egyetemes szintű védelméhez szükséges abban az esetben is feltétlenül ragaszkodnunk, ha ennek nincsenek meg a kitisztázott és kölcsönös fogalmi alapjaink, vagy ha csak nehezen járható úton érhető el a kívánt kisebbségvédelmi rendelkezés kivívása. Az univerzális szabályozás igen erős hatással bírhat a részes államok számára, hiszen számtalan a kötelező erejű kógens norma, azonban továbbra is szükséges a kisebbségek védelmét biztosító új jogforrások, egyéb védelmi mechanizmusok, a transzparencia elősegítése is.