A talajok könnyen oldható káliumtartalmát hazánkban a hagyományos ammónium-laktát-ecetsav (AL) kivonatban határozzák meg. Munkám célja a talaj K-ellátottságának vizsgálata a 0,01 M CaCl2 és Baker-Amacher kivonószerek alkalmazásával, valamint az eredmények összevetése a hagyományos AL módszerrel, a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) keretében is vizsgált 162 talajmintában. Az ammónium-laktát-ecetsav erélyes kivonószer, ami a talaj káliumtartalmának oldható és kicserélhető részét nagyobb részben oldja, mint az enyhe kivonószerek, így részben a tartalék-készleteket is jellemzi. A 0,01 M CaCl2 talajkivonószer lényegesen enyhébb extraháló szer, mely elsősorban a könnyen oldható és kicserélhető tápelem-tartalmat vonja ki a talajból, így feltételezhető hogy jól jellemzi a növények számára hozzáférhető kálium mennyiségét. A Baker-Amacher módszer azon alapszik, hogy kalcium-kloridos közegben – az egyensúly beállta után- vizsgáljuk a kivonószerekkel hozzáadott elemek adszorpcióját, deszorpcióját. Az elemek megkötődése illetve felszabadulása az egyensúly és az eredeti oldat koncentrációkülönbségéből számítható (dP, dK, ill. dMg). Az általam vizsgált talajmintákról széles körű ismeretekkel rendelkezünk, hiszen ezek tápelem tartalmát és kémiai, fizikai jellemzőit a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszerben is meghatározták. Így lehetővé vált, hogy a különböző kivonószerekben mért kálium-tartalom összehasonlítása során figyelembe vegyem a talajtípust, az Arany-féle kötöttségi számot, a karbonátosságot és a pH-t is.