A plazmacitoid dendritikus sejtek az I-es típusú interferonválasz egyik legfontosabb sejtes forrásai, ezért kiemelt szerepük van az antivirális, antitumor és autoimmun gyulladásos folyamatok szabályozásában. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a sejtek közötti kapcsolatokban szerepet játszó SLAMF receptorcsalád tagjai hogyan fejeződnek ki humán pDS-ekben, illetve milyen hatással vannak ezeknek a sejteknek az aktivációjára. A pDS-eket különböző TLR-agonistákkal aktiváltuk, majd a SLAMF receptorok expresszióját mRNS- és fehérjeszinten is elemeztük. Eredményeink alapján TLR-aktiváció hatására mind a kilenc SLAMF receptor mRNS-szintje emelkedett, közülük azonban a SLAMF2 és a SLAMF7 mutatta a legkifejezettebb expressziót. Fehérjeszinten a SLAMF2 már alapállapotban is jelen volt a sejtekben, míg a SLAMF7 főként aktivációt követően jelent meg. A SLAMF2 és SLAMF7 siRNS-mediált csendesítése csökkentette az aktivált pDS-ek IFN-α-termelését, míg az IL-6 és TNF szintje elsősorban SLAMF2-csendesítés után mérséklődött. Ezek alapján a SLAMF7 főként az I-es típusú interferonválasz, míg a SLAMF2 több gyulladásos citokin termelésének pozitív szabályozójaként vehet részt a pDS-ek működésében. Összességében eredményeink arra utalnak, hogy a SLAMF receptorok által közvetített homotípusos sejt-sejt kapcsolatok fontos szerepet játszhatnak a pDS-ek aktivációjában és az általuk irányított immunfolyamatok szabályozásában.