Az 1960-as években a kihalás szélére sodródott hazánk őshonos szarvasmarha fajtája a Magyar szürke. Néhány lelkes és elkötelezett szakembernek köszönhetően azonban sikerült a fajtát megőrizni az utókor számára, létszáma azóta is emelkedik, mégsem tudja újból megközelíteni fénykorában betöltött gazdasági szerepét. Ennek gazdasági és társadalmi okait kerestem dolgozatom megírása során, melyhez történelmi múltját, biológiai értékét, termeléstechnológiáját, valamint hazánk húsmarha tartásában napjainkban elfoglalt gazdasági helyzetét vizsgáltam. A Tiszatáj Közalapítvány szürke marha tartással kapcsolatos tevékenységének gazdasági és technológiai elemzésén keresztül próbáltam reális képet kapni az ágazat jövedelemtermelőképességéről. Annak ellenére hogy az állomány teljes létszáma országos szinten az elmúlt években folyamatosan emelkedik, nem a hústermelés, hanem a tenyészállat előállítás és génmegőrzés a fő hasznosítási irány.