A dolgozat témájaként a Magyar Államkincstár nem állami szociális fenntartók ellenőrzését választottam. Az Államkincstár a széleskörű feladatainak – amelyet önálló költségvetési szervként lát el – köszönhetően a gazdaság valamennyi szereplőjével rendszeres, napi kapcsolatban van. Törvényi felhatalmazás alapján látja el a nem állami fenntartók feladatellátásának finanszírozását, ellenőrzését. A nem állami fenntartók elláthatnak szociális, gyermekvédelmi, illetve közoktatási tevékenységeket is. A dolgozatban a nem állami szociális fenntartókra koncentráltam. A nem állami szociális fenntartók olyan tevékenységeket biztosítanak a rászorultaknak, amelyeket az államháztartás alrendszerei közvetlenül nem tudnak ellátni. A nem állami szociális fenntartók ezen feladatok finanszírozásához az államtól az aktuális költségvetési törvényekben meghatározott normatív hozzájárulást kapnak. A nem egyházi fenntartótól eltérően, az egyházi fenntartók a normatív hozzájárulás mellett egyházi kiegészítő támogatásra is jogosultak ugyanazon feladatok ellátásával kapcsolatban. Az, hogy ki minősül egyházi fenntartónak és milyen változások voltak ebben a témában a dolgozat 2. fejezetében mutatom be. A közpénzek jogszerű felhasználást a legkönnyebben az ellenőrzés módszereivel lehet megállapítani. Az ellenőrzés definícióját több módon lehet megközelíteni. Az ellenőrzés fogalmának meghatározásakor rögzíteni kell, hogy milyen területen szeretnék vizsgálódni, milyen eszközök állnak a rendelkezésre, mire szeretnénk választ kapni. Az ellenőrzés elméleti síkon közelítettem meg először. Az ellenőrzés megállapításainak rögzítése előtt, bizonyos általános követelményeknek kell megfelelni, amely mind az ellenőrzést végzőkre, mind az ellenőrzési tevékenységre kiterjed. A követelményrendszer garantálja, hogy az ellenőrzés megállapításai mentesek legyenek a tévedésektől, hibáktól. Ezeket az ellenőrzés típusától függetlenül, minden ellenőrzésre alkalmazni kell.

A dolgozatban arra kerestem választ, hogy a nem állami szociális fenntartók államkincstári ellenőrzése milyen hatással van a visszafizetések nagyságára. Ehhez először tisztázni kellett, hogy milyen eljárás keretében vizsgálja a feladatmutatók elszámolását. Emellett pontosítani kellett, hogy a fenntartót mi alapján illeti meg a normatív hozzájárulás, illetve milyen célokra felhasználható fel ezen összeg. Jogszabályi felhatalmazás alapján az Államkincstár kormánytisztviselői nem csak a szakmai előírások teljesülését vizsgálja, hanem az állam által közfeladat ellátására jutatott közpénz felhasználását is ellenőrzi. A dolgozatban két év – 2010-2011. évben – ellenőrzési tapasztalatait hasonlítottam össze. Ismertettem egy megtörtént jogesetet, amely a felelőtlen gazdálkodás következményeit mutatta be. A példából megállapítható, hogy a jogszabályi előírások nem ismerete, illetve a felelőtlen gazdálkodás együttesen egy közfeladatot ellátó vállalkozás megszűnését eredményezheti. 
Az 5. fejezetben számszerűen illusztráltam, hogy az ellenőrzések gyakorisága elérte a célját. Azaz az ellenőrzések számának emelkedésével a visszavont normatív hozzájárulások nem növekedtek drasztikusan. Ez azt jelenti, hogy a fenntartók tanulnak a hibáikból, igyekeznek a jogszabályokat 100 %-osan betartani, valamint felelősen gazdálkodni.
Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az ellenőrzésre szükség van, így csökkenthető a közpénzek nem feladatnak megfelelő felhasználásának kockázata. Az ellenőrzés hatására a fenntartók igyekeznek betartani a jogszabályi előírásokat, tudatosan felhasználni az állam pénzét, valamint a rászorult emberek részére színvonalas szociális ellátást biztosítani.