Előző kötetünkben a Politeness (jelenkori szaktudományos terminusával csiszoltság, korabeli legfőbb alakváltozatában csinosodás) eszmerendszerét, diskurzusát, esztétikaiságát olvastuk össze Kazinczy Ferenc önképével, beszédmódjaival, illetve életének különféle aspektusaival. Jelen munka időben továbblép, s arra kíváncsi, mit jelent ez a kontextus a 19. század első felében, az úgynevezett reformkor hajnalán, különös tekintettel az Aurora Hazai Almanach (továbbiakban: Aurora) 1822 és 1837 között évenként megjelenő költői zsebkönyvére, amely egy eladdig páratlan népszerűségnek és kulturális befolyásnak örvendő sajtótermék a húszas és harmincas évek Magyarországán. A széphalmi mester után itt tehát az Aurora válik főszereplővé, ám szintén az adott világlátó „kis-episztémével” való kapcsolatában, mely tézisünk szerint egyik megkerülhetetlen vonatkozását jelenti e kiemelt fontosságú magyar szépirodalmi periodika értelmezhetőségének. Sőt, a lényeg éppen abban rejlik, hogy mindaz, amiről az első monográfiánk beszélt, ebben a másodikban is meghatározó – s ezt a meglátást a jelen munkával lényegében párhuzamosan készülő, s a tavalyi évben öt kötetben meg is jelenő teljes Aurora kritikai forráskiadása is alátámasztja.2 E reláció természetének feltérképezése közben két végpont bontakozott ki egyre inkább: az egyébként is sok tekintetben kapcsolódó Kármán József (illetve Pajor Gáspár) szerkesztette Uránia 18. század végi csinosodásprogramja, illetőleg azon 19. század eleji esztétikai-életvitelbéli mintázat, amit a szakirodalom utólag leginkább biedermeiernek nevez.

A következő fejezetekben először is az Aurora előzményeinek, keletkezésének, illetve működésének témáit mozgatjuk ki a mára túlhaladottnak ítélhető értelmezői „keretekből”, idejétmúlt „sémákból”, melyek ugyan felettébb értékes értelmezői, irodalomtudósi teljesítményeket jelentenek mind a mai napig, ám – különösen az utóbbi idők számos kiváló szakirodalmi újragondolása nyomán – indokolttá vált átfogó, elsősorban forráskritikai revideálásuk. Ezt követően kerül sor a Politeness magyar kontextusának kiépítésére olyan irányzatossággal, hogy megmutathatóvá váljon produktív és hiteles összekapcsolhatósága az Aurora világkezelésével: hiteivel, célképzeteivel, térhasználatával, mentalitásával, olvasásmódjával, szövegalkotásával, emberképével, társadalomképzetével, medialitásával, civilizációs beágyazottságával, kultúrtechnikáival.