A fordított adózás gyakorlati alkalmazása

Abstract

Diplomamunkám célja az általános forgalmi adó rendszerén belül használt fordított adózás gyakorlati alkalmazásának bemutatása. A forgalmi adók rövid történeti áttekintését követően bemutatásra került a fordított adózás szabályinak bevezetése, és a gyakorlati alkalmazás kezdeti nehézségei. A fordított adózás alkalmazása esetén az adó megfizetésére a termék megvásárlója, a szolgáltatás igénybevevője kötelezett. Ezzel az adófizetési módszerrel az általános forgalmi adó visszaigénylése révén visszaélési lehetőségeket, illetve a feketegazdaság terjedését kívánta visszaszorítania jogalkotó. Az egyenes adózás szabályai szerint ugyanis a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója által kiállított bizonylat áfa tartalmát a vevő előzetesen felszámított levonható adóként számolja el, és vissza is igényli azt. Az eladó a költségvetés felé az áfát vagy megfizeti, vagy nem. Ezt a visszaélési lehetőséget kívánja a fordított adózás megszüntetni. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 142. §-ában nevesített szolgáltatásokat bemutatva kidolgozásra kerültek azok a gazdasági események, melyek a fordított adózás szabályai szerint adóznak. Következésképpen elmondható, hogy a fordított adózás - bár számos alkalmazásbeli kérdést vet fel, és még több bizonytalanságot okoz az adózók körében – pozitív tendenciát indít el azokban a gazdasági szegmensekben, ahol az áfa rendszer működési mechanizmusának alaptételei olyan mértékben sérültek, mely már a klasszikusnak tekinthető ellenőrzési módszerekkel nem volt kordában tarthatóak, így az adott terület visszaélései érezhető módon befolyásolták a központi költségvetés bevételi oldalának alakulását.