Az információtechnológia (IT) szerepe jelentősen megnőtt az utóbbi évtizedekben. A szolgáltatásmenedzsment és az információtechnológia elválaszthatatlanná váltak, olyannyira, hogy az IT szabványok lefedik a teljes szolgáltatási életciklust. A szolgáltatások gördülékeny működéséhez elengedhetetlenné vált a megfelelően szervezett információtechnológiai infrastruktúra: azaz a hálózatok, létesítmények, hardverek, szoftverek, melyek az információtechnológiai szolgáltatásnyújtáshoz, illetve az ezzel összefüggő fejlesztéséhez, teszteléshez, támogatásához, megfigyeléséhez szükségesek.

Munkában az IT szolgáltatásmenedzsment egyik gyakorlati szempontból fontos elemének közgazdasági elméleti keretbe ágyazására teszek kísérletet, és ezen keresztül megmutatom, hogyan járulhat a szabályozás-gazdaságtani elmélet a gyakorlati problémák jobb megértéséhez. „A szabványokat intézményeknek tekinthetjük” - Sterns és Reardon (2001) e megállapítása adja munkám elméleti alapját. Az IT szabványokra koncentrálok, melyek elsősorban minimális minőségi, biztonsági, illetve információs szabványok pozitív és negatív hatásait hordozzák magukban. A formális, azaz de jure, valamint az informális, azaz de facto szabványok kapcsolatát mutatom be konkrét példán keresztül. Az információtechnológia területén egy formális és egy informális szabvány kapcsolatát vizsgálom: konkrétan az MSZ ISO/IEC 20000 Informatikai szolgáltatásirányítási rendszerek formális, valamint az ITIL de facto szabvány közötti kapcsolatot mutatom be. Az MSZ ISO/IEC 20000 de jure szabvány a nemzetközi szabályozáshoz kötődik, az ISO és az IEC nemzetközi szervezetek hozták létre. Az ITIL, azaz az IT Infrastruktúra Könyvtár az információtechnológia területén globálisan elterjedt de facto szabvány, Magyarországon ezen a területen az egyik legelterjedtebb. A hasonló szabványok kialakulásának, piaci szerepük változásának elméleti vizsgálata segíthet megérteni és előre jelezni a hasonló, kezdetben szűk körben alkalmazott, majd fejlődésük során iparági szinten is meghatározó de facto szabvánnyá váló eljárások, módszerek megjelenését, életgörbéjét, ami gyakorlati szempontból, a stratégiai időtávra szóló tervezés számára is hasznos.