Our paper follows on the observation made by Ferenc Pataki who stated that national identity is a collective identity shaped by both political/citizenship-related and cultural elements. While these two elements are usually similar, the national identity of people from ethnic minorities differ along these two identities. Our analysis discusess the changes that happened during the hundred years since the Treaty of Trianion to these two elements of the national identity of the following three generations of Hungarians in Vojvodina: between the two World Wars, those who grew up during the communism and those who became adults after 1990. We conclude that the first generation retained their cultural-historical national identiy formed before Wold War I but they did not develop Hungarian or South Slavic national idenities. To replace the South Slavic identity they developed a regional identity to Vojvodina. The second generation, who were born and raised after 1945, developed Yugoslavian political/citizenship-related national identy through socialisation in a new political system and a regional identity to Vojvodina, which meant an alienation from Hungary. As a result of their shattered cultural-historical national identity, they started to assimilate, some of them lost their Hungarian cultural-historical identity and acquired a Serbian or Yugoslavian national identity instead. The national identity of the third generation who grew up after 1990 will be discussed in a second paper.

Kétrészes tanulmányunk első része Pataki Ferencnek abból a megállapításából indul ki, hogy a nemzeti identitás egy olyan kollektív identitás, amely két – politikai-állampolgári és kulturális-történeti – összetevőből áll. A nemzeti államok állampolgárai esetében ezek az egyének tudatában egybeesnek. Viszont nemzeti kisebbségek esetén szétválnak. Tanulmányunk fő kérdése, hogy a Trianon óta elmúlt száz évben hogyan változott a vajdasági magyarok három nagy nemzedéke – a két világháború közöttieknek, a szocializmusban felnövekvőknek és az 1990 után színre lépőknek – nemzeti identitásának e két összetevője. Megállapítottuk, hogy az első nemzedéknek volt (illetve megmaradt az első világháború előtt kialakult stabil) kulturális-történeti identitása, de nem alakult ki sem a magyar, sem a délszláv állam iránti politikai-állampolgári azonosulása. Ez utóbbi „pótlására” formálódott ki a Vajdasághoz kötődő regionális identitás. A második, tehát az 1945 után született és felnőtt nemzedék már egy új világrendszerben szocializálódott és ebben a rendszerben alakult ki a jugoszláv politikai-állampolgári és a vajdasági magyar identitás, amely ekkor már a magyarországi magyaroktól való másságot, elhatárolódást jelentette. A kulturális-történeti identitásuk megrendült és széttöredezett, majd ennek a folyamatnak nemkívánatos „mellékterméke” volt az asszimiláció, melynek során a vajdasági magyarok közül sokan elveszítették magyar kulturális-történeti identitásukat és szerb vagy jugoszláv identitásúak lettek. A harmadik – az 1990 után színre lepő – nemzedékről tanulmányunk második része szól.