A dolgozat célja az egyenlő bánásmód követelményének vizsgálata, különös tekintettel az egyenlő bánásmód megsértésekor rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekre. Röviden bemutatásra kerül az egyenlő bánásmód követelménye, illetve annak magyar és európai uniós szabályozása, ezt követően részletesen tárgyalom az egyenlő bánásmód megsértésének lehetséges formáit, a közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetést, a zaklatást, a megtorlást és a jogellenes elkülönítést, az Egyenlő Bánásmód Hatósága mellett működött Tanácsadó Testület vonatkozó iránymutatásait is figyelembe véve. A védendő tulajdonságok közül kiemelten foglalkozom az érdekképviselethez, azon belül is a szakszervezethez tartozással. Az érdekképviselethez tartozás a statisztikák szerint a jogvitákban viszonylag gyakran hivatkozott védett tulajdonság, ugyanakkor a téma kevésbé kutatott. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése esetén jelenleg kétféle jogorvoslati lehetőség érhető el. A sérelmet szenvedett fél egyrészt fordulhat az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához (korábban: Egyenlő Bánásmód Hatóság), másrészt peres eljárást is kezdeményezhet. Mindkét esetben igaz, hogy a bizonyítás szabályozása a klasszikus szabályoktól eltérő rendelkezésekre épül, hiszen a Pp. általános rendelkezései szerint a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el. Ehhez képest az egyenlő bánásmód követelményének megsértése esetén a feleket terhelő bizonyítási teher „megfordul”, pontosabban a bizonyítás terhét az Ebktv. megosztja a sérelmet szenvedett fél és a munkáltató között. A jelenleg hatályos rendelkezések értelmében ugyanis a sérelmet szenvedett félnek elegendő valószínűsítenie azt, hogy őt hátrány érte, és azt, hogy ez a hátrány az Ebktv. 8.§-ban felsorolt védett tulajdonságok valamelyikére vezethető vissza. Amennyiben a sérelmet szenvedett fél valószínűsítése eredményes, úgy a munkáltatónak kell bizonyítania vagy azt, hogy a sérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem állnak fenn, vagy azt, hogy az egyenlő bánásmód követelménye megtartásra került, vagy azt, hogy a munkáltató nem is volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. A dolgozat célja a fentiekben bemutatott fordított (vagy osztott) bizonyítási teher működésének vizsgálata a gyakorlatban. Ennek érdekében a szakirodalmi áttekintés, és a vonatkozó Elvi Bírósági Határozatok feldolgozása mellett az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (korábban Egyenlő Bánásmód Hatóság) gyakorlatából három konkrét, az érdekképviselethez tartozó munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód követelményének megsértését tárgyaló jogesetet dolgoztam fel, míg az Anonim Bírósági Határozatok Gyűjteményéből négy esetet választottam ki véletlenszerűen. Feltevésem szerint az általánostól jelentős mértékben eltérő bizonyítási szabályok a gyakorlatban nehézkesen érvényesíthetőek mindkét eljárás esetén, és így nem feltétlenül töltik be rendeltetésüket, vagyis nem kompenzálják a sérelmet szenvedett fél hátrányát a bizonyítási eszközök tekintetében. A dolgozat összegzésében a feltevésemmel kapcsolatos eredményeket összesítem, valamint megállapításokat és javaslatokat teszek a fordított bizonyítási teher működésével kapcsolatban.