Bár a pályázat, mint fogalom, már több évtizede ismert a gazdasági gyakorlatban, de az Uniós csatlakozással teljesen új, sokkal kiterjedtebb dimenziók nyíltak meg. Valamennyi projektalkotási, fejlesztési folyamatnak fontos része az alapozás, mely nem mást jelent, mint az adott lehetőség, és a megvalósítandó célok legideálisabb kohéziója érdekében az előzmények, és a jelenlegi helyzet kialakulásában szerepet játszó tényezők komplex feltárását. Az alapos előzetes ismeretszerzés célja, hogy a pályázat (koncepció) megfelelő minőségben elkészüljön, és ne csak megnyerhető, de megvalósítható és fenntartható is legyen. Valamennyi pályázat tartalmaz a pályázó, illetve a térség, vagy település bemutatására, megismerésére vonatkozó egy vagy több kérdést. Ez nem csak a pályázat bírálásában mérvadó, hanem a pályázó számára is segítség. Itt van ugyanis lehetőség mélységeiben megismerni a megoldásra váró, kezelendő probléma, vagy megszüntetendő hiányosság gyökerét, vagy a fejlesztés szükségességének alapvető indokait. Nem felesleges tehát a széles körű, mindenre kiterjedő információgyűjtés, vizsgálódás, hiszen ez fogja stabilan megalapozni a fejlesztési koncepciót. Ilyenkor minden forrásanyag felkutatása indokolt. Dolgozatomban lényegében azt, a ma még kialakulófélben lévő gondolati és munkamenetet szeretném nyomon követni és ismertetni, melynek segítségével megalkotható egy sikeres, és gyakorlatba is átültethető pályázati koncepció. Ezt azonban nem lehet fikciókon keresztül érzékeltetni. Kiválasztottam tehát egy olyan térséget, ahol mindez jól nyomon követhető, világosan vizsgálható és érzékelhető. Olyan területet kerestem, amelyet valószínűleg mindenki ismer, vagy legalább is, úgy véli, hogy ismer. Ahol vannak már több ágazatban is megvalósult, vagy megvalósulás alatt álló előremutató projektek. Természetesen az is fontos szempont volt, hogy releváns projekteket, mint közreműködő belülről, részleteiben ismerjem. Ezen szempontok alapján esett a választásom a Hortobágy térségére. Munkámban törekedtem az egyéni látásmódra, és a sokszor taglalt témakör új megvilágításba helyezésére. Dolgozatom két fő fejezetet tartalmaz, melyek mindegyike a fentiekben ismertetett, párhuzamba állított kettős logikai vonulatot követi. Az első fejezetben a Hortobágyi térség általános, ok-okozati összefüggéseiben vizsgált fejlődéstörténetét párhuzamba állítom egy EU pályázat segítségével megvalósuló projekt genezisével. A második fejezet már a dolgozatban párhuzamba állított elemzések végkifejletét mutatja be egy sikeres projektfolyamat segítségével. A mintegy 2200 km2 kiterjedésű Hortobágy mai képe természeti és emberi folyamatok hatására évszázadok alatt alakult ki. A honfoglalók, és az előttük itt élő népek még dús, ligetes, vizenyős életteret találtak. A mocsarak közötti földszigetek termékeny talaja alkalmas volt a növénytermesztésre, települések kialakítására, a dús legelőkön virágzott a legeltető pásztorkodás. Az oklevelek szerint Hortobágy pusztán félszáznál több Árpád-kori falu volt, köztük több templommal is rendelkezett. A középkor folyamán a klímaváltozások, és a jelentős hadi és épületfa igény miatt intenzívebbé vált az hortobágyi területen az erdők irtása, pusztulása, egyre markánsabban rajzolódott ki a mai fátlan rónaság képe. Az 1800-as évekig a Tisza, és több természetes vízfolyás szabadon kanyargott a térségben, az éves áradások nagyban elősegítették a dús legelők kialakulását, ezzel a legeltető állattartás felvirágzását. Mivel a Hortobágyon több kereskedelmi útvonal haladt át, az utazók szükségleteiről gondoskodni is jövedelmező üzletággá vált. Az 1846-os év új korszakot nyitott a Hortobágy történetében. 1846. augusztus 27-én maga Széchenyi István saját kezűleg tette meg az első kapavágást Tiszadobnál, s ezzel megkezdődött a Tisza szabályzását célzó nagyszabású munka. Ez már egyes korabeli szakértők szerint is végzetes hiba volt, hiszen a negatív hatások nem csak a Hortobágyon, de az egész Alföldön jelentkeznek. Felgyorsult a szikesedés folyamata, kiszáradtak a mocsarak, csökkent az állatállomány. Ez a mezőgazdaság kényszerű átalakulását vonta maga után. A külterjes legelőkön nevelt vágómarha értékesítése már nem volt kifizetődő, így felmerült a legelők feltörésének, és szántóföldként való értékesítésének gondolata. Ezt azonban senki sem gondolta át…. A beavatkozások nem csak kudarcba fulladtak, hanem olyan, máig tartó ökológiai láncreakciókat váltottak ki, melyek súlyos következményeket okoztak a térség állat és növényvilágában.
A puszta életében a II. világháború után, az 1950-es évektől újabb jelentős változás történt. Az esélytelennek bizonyuló végtelen búzamezők álmát feladták, de következett a Rákosi korszak új lázálma, a rizs és gyapottermesztés ráerőszakolása a Hortobágyra. Az állami gazdaságok megalakulásával elkezdődött a táj benépesítése is. Ohat, Szásztelek, Borsós és az egyre gyorsuló ütemben fejlődő, 1960-ban mintafaluként létrehozott Hortobágy község új típusú terhelést jelentett a pusztának. Lassan világossá vált mindenki, köztük a pártvezetés számára is, hogy a Hortobágy sohasem lesz gazdagon terméshozamú intenzív mezőgazdaságra alkalmas terület. Változtatni kell a hasznosítás irányvonalán. A kizsarolt, évszázados értelmetlen beavatkozásokat elszenvedő terület még mindig megőrzött annyit értékeiből, hogy elindulhasson a védetté nyilvánítás folyamata. A nemzetközi nyomásnak is köszönhetően 1973-ban, 51 ezer hektáron létrejött Magyarország első nemzeti parkja, melynek területe napjainkra már elérte a 82 ezer hektárt. ezzel ma az ország legnagyobb összefüggő védett területe. A Hortobágyi Nemzeti Park két sikertelen próbálkozás után 1999-ben megkapta a Világörökség része – címet, ma már teljes egészében UNESCO Bioszféra Rezervátum, a park közel egyharmada pedig nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, melynek védelmét a Ramsari Egyezmény külön biztosítja. A pozitív irányba mutató változások a rendszerváltás éveiben kezdődtek. A mezőgazdaság anyagi lehetőségei beszűkültek, a piaci viszonyok átalakulása gyengítette az agrárágazat politikai súlyát. Ez egybeesett a természetvédelmi mozgalmak erőteljesebbé válásával. Ekkorra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a piaci viszonyoktól függő, eredményorientált mezőgazdaság és a természetvédelem érdekei között súlyos érdekellentétek vannak. A nemzeti park megalakulását követően a Hortobágy térsége is turisztikai célponttá vált. A rendszerváltás utáni turizmuspolitika az örökségi terméket kiemelten kezeli Magyarországon. A turizmus átalakításának, megújításának útjává a Hortobágyon az ökoturizmus vált. A megújuló gazdálkodói, lakossági szemlélet, valamint a szakértők segítségével végzett tudatos és következetes szakmai és marketingmunka generálja azokat a pozitív folyamatokat, mely hosszú távon az egész térség megújulását, fellendülését eredményezhetik. Jelentős segítséget nyújtanak ebben a hazai és az uniós pályázatok, melyek biztosítják a szükséges anyagi forrásokat. A Hortobágyi térségben történt fejlesztések közül kiemelkedik a Hortobágyi Madárpark, illetve a Madárkórház Alapítvány pályázati segítséggel megvalósított beruházásai. Viszonylag ritka, amikor egy közhasznú, karitatív tevékenységet vállaló civil szervezet nem csak szervesen beépül egy térség turisztikai koncepciójába, hanem vállalt feladatai forrásteremtéséhez egy profiljához képes teljesen új piac megteremtésével tud anyagi lehetőségeket teremteni. Az Alapítványhoz munkám, vállalkozásom révén mintegy 10 éves kapcsolat fűz. Dr. Déri János állatorvos, a Madárkórház Alapítvány vezetője ajánlás és referenciák alapján 2005-ben került kapcsolatba pályázatíró cégünkkel. Az együttműködés gyümölcse lett a dolgozatomban részletesen ismertetett ROP pályázat megvalósítása. A pályázatokat készítő és kísérő cég vezetőjeként, és a megvalósításban szervesen közreműködő projektmenedzsment tagjaként szervesen részt veszek a pályázatok sikeres lebonyolításában. Büszkeséggel tölt el, hogy az általam vezetett cég pályázatai részben megteremtették az alapjait annak, hogy az alapítvány kivételes tevékenysége immár nemzetközi szinten ismert és elismert legyen. A Madárkórház Alapítvány pályázati források segítségével végrehajtott fejlesztésein keresztül kerül bemutatásra, hogy a Hortobágy turizmusának megújulását hogyan, milyen módon segítik a sikeres, hazai és Uniós támogatások célszerű és okszerű felhasználása. A Madárkórház Alapítvány 2004-ben, a ROP 1.1.1.turisztkai vonzerők növelésére kiírt uniós pályázaton 2,5 % önrész mellett, 178 millió Ft-os vissza nem térítendő támogatást nyert. Ebből készült el a Hortobágyi Madárpark, mely számos érdekesség mellett bemutatóröpdével, kiállítással, látványkórházzal és öko-teleházzal várja a látogatókat. A beruházás mellett legalább annyira fontos, hogy megvalósulhatott a Hortobágyi Madárpark legfontosabb küldetése: kutató- oktató tevékenység és környezeti nevelés, a veszélyeztetett fajok megismerése, a legfontosabb veszélyforrások és a megelőzés lehetőségei, a vadmadarak mentésének, kezelésének, tartásának bemutatása a nagyközönség és szakemberek számára egyaránt. Iskolás és óvodás csoportok fogadása, egyetemi hallgatók és diplomás szakemberek elméleti és gyakorlati oktatása filmarchívumok segítségével, melyek itt készültek a kórházban, a műtétek és további kezelések folyamán, az elmúlt évek alatt szerzett szakmai tapasztalatokkal gazdagítva. Ezt továbbfejlesztve készíttette el 2009-ben az Alapítvány újabb sikeres projektjavaslatát A Hortobágyi Madárpark turisztikai kínálatának és rekreációs szolgáltatásainak bővítése –címmel. A fejlesztés összköltsége 68.604.521 Ft, melyhez 61.744.069 Ft támogatást nyújt a pályázati forrás. A jelenlegi projekt legfőbb célja az eddig elért eredmények továbbfejlesztése. A pályázó szándékai szerint a Madárpark új látványosságokkal bővülne ki. A Nagyröpde mellett kisebb röpdék is felépülnének, melyekben fajonként kerülnének bemutatásra a madarak. A jelenlegi turisztikai attrakciók köre kibővülhetne. A látogatók kényelmét, higiéniai szükséglet-szolgáló beruházások épülnének ki különös figyelemmel a kerékpáros turizmus, a családdal, kisgyermekkel érkező vendégek, illetve a fogyatékkal élők szempontjából. A szervezett programok sora kibővülne, egész napos rendezvényeket, nagy tömegeket is fogadhatna a Madárpark. További cél, hogy a Madárpark a jogszabályok tükrében állatkerti minősítést szeretne kapni, hogy ezzel madármentő tájékoztató, ismeretátadó tevékenysége bővülhessen, komplexebb módon bemutathassa a természetvédelem szépségeit és fontosságát. Ám mindezeken túlmutatva a Madárkórház Alapítvány tervei között a következőkben egy újabb, a térség turisztikai fellendülését is szolgáló projekt is szerepel, melyet szintén pályázati forrás bevonásával terveznek megvalósítani. A tervezet szerint megvalósulna egy 30 fős ifjúsági szálláshely, ahol osztályok, ifjúsági szakkörök, kutatási vagy gyakorlati céllal érkező csoportok elhelyezését tudnák biztosítani, illetve kialakításra kerülne egy falusi szálláshely, ahol családok, a térség, köztük a Madárkórház iránt érdeklődők szállásigényét tudnák kielégíteni. A bevételt a Madárpark fenntartására és további fejlesztésére fordíthatná az Alapítvány. A projektjavaslat 2009 őszén benyújtásra került az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a turisztikai tevékenységek ösztönzéséhez igénybe vehető támogatásra. Sajnos a Hortobágy térségére is igaz, hogy a gazdasági helyzet, az erőtlennek mondható vállalkozói tőke, és a civil szervezetek forráshiánya miatt a fejlesztések szinte kizárólagos lehetőségét az Unió által biztosított pályázati lehetőségek jelentik. Az elmúlt évtizedek számos sikere ellenére még mindig csak a munka elején járnak. A jövő feladatai közé tartozik a gazdasági élénkítés a környezet és természetvédelmi munka érdemi folytatása, és a turizmus hathatós fejlesztése. Természetesen adott egy pozitív jövőkép, melyben a Hortobágy, mint Európa egyik kiemelt turisztikai célpontja, ökológiai mintapéldája, gazdaságilag stabil térsége jelenik meg, ahol az öko, természeti és biogazdálkodás mellett a természeti élőhelyek bemutatása, ökoturizmus a fő gazdasági húzóágazat.