Bevezetés: A cardio- és cerebrovascularis betegségek népegészségügyi jelentőségük miatt intenzíven kutatottak, mégis, kihívást jelent patomechanizmusuk jobb megértése, továbbá a kialakulásuk rizikóját előrejelző és/vagy a kimenetel szempontjából prognosztikai értékkel bíró biomarkerek azonosítása. Betegek és módszerek: Munkánk során két obszervációs klinikai tanulmányban vizsgáltuk az egyes haemostasis és fibrinolitikus faktorok szintjét, különös tekintettel a VIII-as faktorra (FVIII) és a von Willebrand faktorra (VWF) pitvarfibrilláló betegekben, továbbá akut ischaemiás stroke-on átesett betegekben. Az első vizsgálatba összesen 24, pitvarfibrillációban szenvedő beteg és 14, egyéb supraventricularis tachycardiában szenvedő kontroll került be. Mindkét csoport esetén a vérvétel az elektív katéterabláció során a beavatkozás előtt történt három mintavételi helyről: v. femoralis, bal pitvar és bal fülcse. A vérmintákból elvégeztük a FVIII aktivitás, VWF antigén szint, fibrinogén, XIII-as faktor, α2 plazmin inhibitor aktivitás, trombin-antitrombin (TAT) -komplex, kvantitatív fibrin monomer (FM) szint, plazminogén, plazmin-α2 antiplazmin (PAP) -komplex, PAI-1 aktivitás, D-dimer teszteket. A másik tanulmányban 131, ischaemiás stroke miatt trombolízisen átesett beteg vérmintájából határoztuk meg a FVIII aktivitás és VWF antigén szinteket a rekombináns szöveti faktor terápia beadása előtt, közvetlenül a terápia után és 24 órával a lízist követően. Eredményeinket összevetettük a stroke súlyosságával és a terápia rövid-és hosszú-távú kimenetelével. Eredmények: Pitvarfibrilláló betegekben a FVIII aktivitás és a VWF antigén szint szignifikánsan emelkedett volt az intracardialis és perifériás vérmintákban a nem pitvarfibrilláló kontrollokhoz képest. A haemostasis lokális aktivációjára az emelkedett TAT-komplex, FM, PAP-komplex és D-dimer szintek utaltak, azonban ezek az eltérések nem voltak specifikusak pitvarfibrillációra nézve. Az ischaemiás stroke-ban szenvedő betegek vizsgálata során a súlyosabb stroke-ot elszenvedett betegekben szignifikánsan magasabb VWF antigénszintet detektáltunk. Logisztikus regressziós modellt alkalmazva igazoltuk, hogy a trombolízist követően emelkedett FVIII és VWF antigén szintek a rossz hosszú távú kimenetel független rizikótényezői (lízis után közvetlenül FVIII: OR:7,1, 95% CI: 1,7-28,4, p=0,006; VWF: OR: 6,31, 95% CI: 1,8-21,7, p=0,003). Konklúzió: Az emelkedett FVIII és VWF szintek jelezhetik a pitvarfibrillációval társuló thromboemboliás rizikót, míg az ischaemiás stroke trombolízis terápiája után mért emelkedett FVIII és VWF szintek a kedvezőtlen hosszú távú kimenetel független prediktorai.

Introduction. Cardiovascular and cerebrovascular diseases, as the leading causes of mortality and long-term morbidity are intensively investigated disorders. Still, today the understanding of their pathomechanism as well as the identification of biomarkers as potential risk factors and/or prognostic markers remain a challenge. Patients and methods. We have carried out two observational clinical studies in order to investigate the levels of certain hemostasis and fibrinolytic factors, particularly factor VIII (FVIII) and von Willebrand factor (VWF) in patients with atrial fibrillation and acute ischemic stroke. The first patient group consisted of 24 patients with atrial fibrillation and 14 patients with other supraventricular tachycardia (controls) undergoing transcatheter radiofrequency ablation. Blood samples were drawn from the femoral vein, left atrium and left atrial appendage before the ablation procedure. FVIII activity, VWF antigen level, fibrinogen, factor XIII, α2 plasmin inhibitor activity, thrombin-antithrombin (TAT) complex, quantitative fibrin monomer (FM), plasminogen, plasmin-α2 antiplasmin (PAP) complex, PAI-1 activity, and D-dimer were measured from all samples. The other study population included 131 consecutive acute ischemic stroke patients who underwent i.v. thrombolysis with recombinant tissue plasminogen activator (rt-PA). Blood samples were taken on admission, 1 and 24 h after rt-PA administration to measure FVIII activity and VWF antigen levels. Results were compared to stroke severity and to short- and long-term clinical outcomes. Results. In atrial fibrillation patients, FVIII activity and VWF antigen levels were significantly elevated in intracardiac and peripheral blood samples as compared to controls. TAT complex, FM, PAP complex and D-dimer levels were significantly elevated in the intracardiac samples of both groups, indicating a temporary thrombotic risk associated with the catheterization procedure. When investigating ischemic stroke patients, significantly elevated VWF levels were detected on admission in case of more severe stroke. In a binary backward logistic regression analysis elevated FVIII and VWF levels after thrombolysis were independently associated with poor long-term functional outcomes (immediately after thrombolysis FVIII: OR:7.1, 95% CI: 1.7-28.4, p=0.006; VWF: OR: 6.31, 95% CI: 1.8-21.7, p=0.003). Conclusions. Elevated FVIII and VWF levels might predict increased thromboembolic risk in atrial fibrillation patients, while in case of ischemic stroke patients, elevated FVIII and VWF levels after thrombolysis are independent predictors of poor long-term functional outcomes.