World tendency is that the food production is concentrating (although the animal husbandry practices in family farms relatively high yet in Vojvodina). Meanwhile there is a demand for such food products that are not uniform, which are special, local specialties. In the case of such products the higher price level is also achievable. Agricultural producers with low educational level in Vojvodina that are sidelined from industrial production, which yet – by the way – knows the food processing technics from their ancestors, the primary food processing could be mean a good alternative to supplement their income, of course besides appropriate authority control. The relation between the agricultural product prices and the food prices is very loose nowadays; the agricultural product prices do not have significant effect on the product prices. Food vendors can make higher profit then food manufacturers or their primary commodity manufacturers (Buday-Santha, 2011). The producers could be used this market gap in order to create a more livable area for themselves. As Mrs. Szörényi (2011) stated, the economically sustainable rural area is feasible among others with increasing of income generation. However despite to that the Vojvodian rural area and the Serbian legislation do not recognize sufficiently the concept of primary food manufacture. Agricultural actors unexperienced in the field of food safety are found difficult to cope with this situation. As long as they want to sell their products in processed form (not dairy product), in that case they have to establish a food processing plant. In order to resolve this, the Hungarian primary food manufacture regulation could be a good example, which involves the relevant regulations related to control and taxes too.

Megállapítható az élelmiszer-előállítás világméretű koncentrálódása (a Vajdaságban még megmaradta családi gazdaságok viszonylag magas arányú állattenyésztési gyakorlata). Ugyanakkor ezzel párhuzamosan felmerül az igény olyan élelmiszerek előállítására is, amelyek nem uniformizáltak, hanem különlegesek, ún. helyi specialitások. E termékek esetében magasabb árszínvonal is elérhető. A nagyipari termelésből kiszoruló, alacsony iskolázottsági szintű vajdasági mezőgazdasági termelők számára, akik még ismerik őseik élelmiszer- feldolgozási technikáit jó alternatívát jelenthet bevételeik kiegészítésére az őstermelői élelmiszer-feldolgozás, természetesen a megfelelő hatósági ellenőrzés és jogi szabályozás mellett. Manapság már nincs szoros összefüggés a mezőgazdasági termékárak és élelmiszerárak között, az élelmiszer árára a mezőgazdasági termékárak nem gyakorolnak jelentős hatást. Az élelmiszer-előállítóktól és az alapanyag termelőktől a kereskedők lényegesen nagyobb profitra tehetnek szert (Buday-Sántha, 2011). Ezt a piaci árrést remekül ki tudnák használni az őstermelők, és ezáltal jövedelmezőbbé tudnák tenni gazdálkodásukat. Ahogyan Szörényiné (2011) is megfogalmazza, a gazdaságilag fenntartható vidéki térség többek közt a jövedelemtermelés fokozásával valósítható meg. Viszont annak ellenére, hogy a Vajdaság mezőgazdasági térség, az őstermelői élelmiszerelőállítás fogalmát a szerbiai jogi szabályozás nem ismeri fel kellőképpen. Ezzel a helyzettel az élelmiszer-biztonság területén járatlan mezőgazdasági szereplők nehezen tudnak boldogulni. Amennyiben a termékeiket feldolgozott formában (és az nem tejtermék) értékesíteni szeretnék), abban az esetben élelmiszer feldolgozó üzemet kell létesíteniük. Ennek feloldására jó példaként szolgálhat a magyarországi őstermelői élelmiszer-előállítás szabályozása, amely magába foglalja az erre vonatkozó ellenőrzési és adózási rendszabályokat is.