A büntetés-végrehajtás intézménye mint reszocializációs közeg

Abstract

Az általam választott büntetés-végrehajtással kapcsolatos tanulmányomban először leírást adtam a hazai büntetés-végrehajtási intézményekről, Magyarország büntetés-végrehajtási fokozatairól, illetve az általános tudnivalókról. Ezután három – az általam legtöbb információval rendelkező – helyszínről foglaltam össze ismereteimet: középpontba helyeztem a lakhatás körülményeit, a hierarchiarendszert, az idő felhasználását, a kapcsolattartást, a különböző függőségeket, illetve az etnicitás problémakörét is. Tanulmányom egy híres börtönkísérlet bemutatásával zárul, ami igazolja az alá-fölérendeltségről írt megállapításaimat, miszerint a fogvatartottak és a személyi állomány között erős hierarchizáltság figyelhető meg, amely már a mindennapos elfoglaltságokat és a szabad akaratot is teljes mértékben irányítása alá vonja. Alapvetően hasznosnak tartom a rendszer meglétét. A két féléves szakmai gyakorlatom révén saját tapasztalataim alapján, a társadalomban elterjedt különböző megbélyegzések, vagy rosszul rögzült ismeretek pontosítására lettem képes. Tény, hogy a büntetés-végrehajtás intézményei nem kikapcsolódás helyszíneiként funkcionálnak, hanem a szabadságvesztés letöltésének adnak teret, ahol a legtöbb elítélt jogosan tartózkodik. Emiatt nem engedhetik meg ezek az intézetek azt, hogy ne egy tekintélyelvű és hierarchizált, szigorú szabályok által irányított rendszert alkossanak meg.