A magyar fogyasztóvédelmi jogalkotás az elmúlt tíz évben jelentős fejlődésen ment át, mely részben a közösségi jogi normák implementálásának, vagyis a hazai és a közösségi jogalkotásnak, részben pedig a jogalkalmazás jogfejlesztő tevékenységének köszönhető. A nagy volumenű jogalkotói tevékenység nem járhatott hibák, hiányosságok nélkül, melyek közül dolgozatomban a fogyasztóvédelmi jogi fogyasztó- fogalom okozta jogalkalmazási és jogértelmezési nehézségeit mutattam be. Vékás Lajos elképzelését osztva helyesnek tartom a fogyasztó - általános - fogalmának természetes személyekre szűkítését, melyet jogszabályaink jelentős része igyekszik követni, és a közösségi jogi normák is ebbe az irányba mutatnak.

A gazdaság egyik fő mozgatórugója a fogyasztás, ezért fontos a fogyasztók védelme, hiszen a gazdasági növekedéshez kulcsfontosságú az állandó fogyasztás és a fogyasztás növekedése, ezért egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy a fogyasztás generálása mellett, a fogyasztó védelmére is megfelelő hangsúlyt helyezzen az állam.
Ugyanakkor napjaink pénzügyi és gazdasági válsága éppen azt jelzi, hogy a megfelelő fogyasztói tájékoztatás és jogi garanciák hiányában - pl. pénzügyi területen - sok szerződéses viszony nem teljesedik be. A fogyasztói hitelszerződések tömeges "bedőlése" e területen a fogyasztás visszaeséséhez vezet, mely végig vonul a pénzügyi, banki rendszeren keresztül az egész gazdaságon.

A fogyasztó védelme szükségességének felismerése és a fogyasztóvá válás folyamatát elindító gazdasági viszonyok némileg hasonlóak a jelenlegiekhez, azzal az eltéréssel, hogy 2009-ben az államnak már egy kialakított, működő rendszer talaján kell a fogyasztók fokozott védelmét biztosítania a fogyasztás fenntartása és a gazdaság élénkítése érdekében.