Vízkémiai változások cianobakteriális vízvirágzás nátrium-perkarbonáttal történő kezelése során mikrokozmosz rendszerben
Fájlok
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
DOI
Absztrakt
Az elmúlt években a cianobaktérium-virágzások egyre súlyosabb problémát jelentenek mind édesvízi, mind tengeri ökoszisztémákban, elsősorban az antropogén eredetű tápanyagterhelés, valamint az éghajlatváltozás miatt. A vízvirágzások jelentős mértékben ronthatják a vízminőséget, anoxikus vagy hipoxikus állapotokat idézhetnek elő a vízterekben, továbbá olyan (akár toxikus) vegyületeket termelhetnek, melyek rontják a víz rekreációs és ivóvízként való hasznosíthatóságát. A probléma kezelésére számos biológiai, fizikai és kémiai módszer létezik, a legígéretesebb megközelítések közé tartoznak a hidrogén-peroxid alapú kezelések. A kutatás célja a nátrium-perkarbonát hatásainak vizsgálata volt mikrokozmosz rendszerben, jelen dolgozatban a kezelés hatásait a legfontosabb vízkémiai paraméterek tükrében mutatjuk be. A kezelés során a nátrium-perkarbonát gyors oldódása szignifikáns növekedést okozott mind a pH-értékben, mind a vezetőképességben. Ez a hatás a koncentráció növelésével hosszabb távon is megfigyelhető volt. A domináns anion-koncentrációk, (karbonátok és hidrogén-karbonátok) változásai összetett képet mutattak, hasonlóan változások voltak megfigyelhetők a nitrogénformák mennyiségének alakulásában is, amely hatással van a vízminőségre, és visszavezethető a biomassza átalakulására. Mindazonáltal a víz kémiájára gyakorolt hatások alapján a nátrium-perkarbonát ígéretes vízkezelési módszernek tűnik víztározók esetében. Az, hogy célzottan csökkenti a cianobakteriális biomasszát, miközben kisebb koncentrációkban a víz általános kémiai összetételére gyakorolt hatása minimális marad, a fenntartható vízkészlet-gazdálkodás alkalmazható eszközévé teszi. Összességében a nátrium-perkarbonát hatékony, környezetbarát és ígéretes módszer lehet a cianobaktérium-virágzások mérséklésére bizonyos víztestekben.