A sztereotípiák egész életünket meghatározzák: az emberek többsége kategorizálja azt, akinek más a kinézete, vallása, bőrszíne, viselkedése, mint az övé. A múltban a sztereotípiákra építő előítéletesség legszörnyűbb példája a holokauszt. A történelem tankönyvek tanítják ezen tömeges népirtás hátterét, lépcsőfokait, de az idő távlatában hajlamosak vagyunk úgy tekinteni rájuk, mintha ez velünk nem történhetne meg. Szakdolgozatomban egy olyan programot mutatok be, amely kivételes módon nem a holokausztra, hanem a két világháború közötti zsidó életmódra fekteti a hangsúlyt. A kiállítás érdekessége, hogy a tárlatvezetést témavezetőm és általam felkészített 12.-es, történelmet emelt óraszámban tanuló diákok végezték. Ahhoz, hogy a tanulók e téma felé kellő alapossággal és tudatossággal forduljanak, dolgozatomban kitérek arra is, hogyan valósítottuk meg esetükben a kritikai gondolkodásra nevelést az RJR-modellen keresztül. Írásom vége felé összefoglalom a programról alkotott különböző szervezői, tanulói és egyéb jellegű véleményeket. Szakdolgozatom zárásaként pedig kitérek arra is, egyrészt milyen tudásra tehettek szert a tanulók e közel két hónapos folyamat során, másrészt miket hasznosíthatok én leendő tanári pályám során.