A személyi bizonyítékok (tanúkihallgatás) a büntetőeljárásban, különös tekintettel a 14. életévét be nem töltött személyek tanúkihallgatására

Abstract

A gyermekek jogának védelme felértékelődött a XX. században és elindult egyfajta szabályozási folyamat, amely valamennyi jogterületét érintette, így a büntető igazságszolgáltatásban is megjelentek a kiskorú személyek érdekeit védő célkitűzések és az ezeket biztosító rendelkezések. Az a mód ahogy a társadalom a gyermekeket kezeli és értékeli az nagyon jól tükrözi az adott társadalom igazságérzetét a jövő iránti elkötelezettséget, valamint azt, hogy mennyire fontos számára az eljövendő generációk érdekeinek a védelme. A kiskorú gyermek vallomása megfelelő módon szakszerű kérdezéstechnikák felhasználásával, mindenféle ráhatás és befolyásolás nélkül kell, hogy létrejöjjön. A gyermekek meghallgatása során szem előtt kell tartani a gyermek érdekeinek elsődlegességét, és biztosítani kell ennek védelmét, hiszen a helytelenül megszerzett bizonyíték a fentiek alapján végsősoron már nem az anyagi igazságosság szolgálatában áll, másrészt pedig a gyermeknek a kihallgatása következtében a mentális sérülés veszélye is fennállhat azáltal, hogy vallomása során felidézi és ekként újra átéli a történteket. Kutatásom középpontjában a gyermekek tanúként kihallgatásának büntető eljárás törvénybeli szabályai az ehhez kapcsolódó gyakorlat és a mögötte meghúzódó elméleti háttér áll. Dolgozatomba ismertettem a kiskorú tanú kihallgatásának jogtörténeti előzményeit a jelenleg hatályos magyar szabályozást, az európai követelményrendszere való kitekintéssel, illetve feltárom a gyermek tanúkihallgatásának a kapcsolatát más bizonyítási eszközzel, mint például a pszichiáter orvos szakértői vélemény. Továbbá egy konkrét jogeset elemzése útján is kitérek a téma aktualitására és fontosságára hiszen sok esetben perdöntő bizonyítéknak minősült a kiskorú gyermek vallomása.