Szakdolgozatom témája a központi bankok szerepeinek különbsége volt, ezt a témát szerettem volna bemutatni a Federel Reserve System és a Magyar Nemzeti Bank példáján keresztül. Komplikált dolog a világ legnagyobb gazdaságának monetáris hatóságát és hazánk központi bankját egy kalap alatt említeni. Igyekeztem tehát minden olyan témát és eszközt bemutatni, ami szükségeltetik a két jegybank közötti különbség feltárásához és megértéséhez. A második fejezetben a monetáris politikával kapcsolatos alapfogalmakat tisztáztam, kitérve annak gazdaságpolitikai környezetére, feladataira és funkcióijára. Ugyanitt leírtam és elemeztem az eszközeit, működési céljait a közbülső változóit, valamint célváltozóit. Ezekre ráillesztve elmagyaráztam működését és bemutattam az ebben rejlő anomáliákat és akadályokat, kitérve az időinkonzisztenciára. Feltártam a monetáris politika fő célváltozóit, legyen az a Federal Reserve többszörös célkövetése, vagy az MNB inflációs célkövetése. A következő alfejezetben bemutattam a monetáris politika főbb eszközeit, a refinanszírozást, a kötelező tartalékrendszert és a nyíltpiaci műveleteket. Legvégül a monetáris transzmissziós mechanizmust ismertettem több elméletcsoporton keresztül, mint például a pénz mennyiségi elmélete, vagy a keynesi megközelítés. Érintőlegesen több olyan csatornát is felsoroltam, amelyen keresztül a mechanizmus kifejti hatását. A harmadik rész azokról a modellekről szól, amelyek segítenek megérteni a monetáris politikát és a bankrendszerben zajló folyamatokat. A pénzelmélet keresleti és kínálati oldalának bemutatása után feltárom a pénzteremtés mechanizmusát a bankrendszerben egyszerű kettős könyvvitelt illusztráló ábrák segítségével és magyarázatával. A negyedik fejezetben az Egyesült Államok és a kontinentális Európa gazdaságpolitikai különbségeit érzékeltettem bizonyos politikai és társadalmi témakörök érintésével. Szóba került a költségvetési deficithez, az adókhoz, a globalizációhoz, a közgazdasági módszertanhoz és a gazdaság nyitottságához való viszonyulás a transzatlanti térségben. Bemutattam azt, hogy a politika különböző oldalán állók hozzáállása eltér ezen kérdésekre vonatkozóan is, ezért a gazdaságpolitikai gyakorlatra nézve is. A következő két fejezetben igyekeztem bemutatni a Fedet és az MNB-t minden fontosabb szempontból és szemszögből: egy történelmi kitekintés után jogállásukat, szerkezetüket, szerveiket, majd eszközeiket mutatom be hiteles forrásokból, jogszabályokból, ábrákkal és táblázatokkal illusztrálva. Végül összehasonlítom a fenti szempontok alapján a két központi bankot. Mindent egybevéve elmondhatom, hogy két ennyire különböző rendszert nagyon nehéz összehasonlítani, de az eszközrendszer, a felépítés, a jogállás és a történelem területein keresztül úgy gondolom sikerült bemutatnom a fő eltéréseket. Nem lehet elmondani azt, hogy az egyik abszolút módon jobb a másiknál, hiszen teljesen más környezetben és helyzetben működik a két monetáris hatóság. Az viszont tudvalevő, hogy egy hibrid központi bank, ami magánbankok hálózatából épül fel lényegében jobban is tud reagálni a gazdaságban végbemenő változásokra, hiszen a „saját bőrén érzi” ezeket. Egyszerűbb beiktatni egy új eszközt, vagy intézkedést, hiszen a központi bank is szerves részét képezi a szövetségi tartalékbankokon keresztül a rendszernek. A Fednek érdeke is a pénzügyi piac prudens működése, hiszen ha nem segíti elő az ehhez szükséges feltételeket, akkor a saját létét is kockáztatja. Könnyebben meg tudja jósolni a gazdasági változásokat és jobb az alkupozíciója is. Az államtól független és nem csak névleg, hanem szinte teljesen; csak a vezetésben vannak államilag vagy kormányzatilag választott tisztviselők. A legnagyobb hátránya azonban az a Federal Reserve Systemnek, hogy egyszerre több célra is kell figyelnie. Jogköre, eszközrendszere alapjaiban véve hasonlít az MNB-jéhez. A másik hátrány a hatalmas felelősség. A világ legnagyobb gazdaságának a monetáris politikáját irányítani nagyon nehéz feladat. A dollárt, mint a világ legnagyobb mértékben tartott tartalékvalutáját szinten tartani szintén embert próbáló. Az USA vezető világgazdasági szerepe és az egyre csak erősödő interdependencia miatt bármilyen botlás azonnal érezteti hatását nemzetközileg is. Nagyon nagy szerepe van a bizalomnak is a rendszerben. Bizonyos dolgokat a Fed sem tud pontosan megjósolni, viszont a gazdasági szereplők bizalma nélkül mit sem érne ez a több lábon álló rendszer. A Magyar Nemzeti Bank viszont egy kis ország, kis központi bankja. Előnye, hogy ezért könnyebb véghezvinni a változásokat, csak egy célt kell szem előtt tartani. A nehézség igazából abban rejlik, hogy hogyan tartsák egyensúlyban a torz magyar gazdaságszerkezetet monetáris politikai eszközökkel. Bár a forintárfolyam már szabadon lebeg, mégis oda kell figyelni az ingadozásokra (márpedig a forint ilyen szempontból elég instabil) mert nagyon könnyen válságot gerjeszthet például a folyófizetési mérleg hiánya, vagy éppen az exporttermékek versenyképtelensége miatt. Bár személyileg, szervezetileg és pénzügyileg is független, valójában azonban a fő részvényese a Magyar Állam és sok tisztviselőjét az Országgyűlés választja, személyükre a miniszterelnök tesz javaslatot és a köztársasági elnök nevezi ki őket általában. Tehát erősen függenek az államtól, a törvényhozástól és a kormánytól. Az elnöknek és az alelnökönek is relatíve nagy a hatalmuk, hiszen a Monetáris Tanácsban és az Igazgatóságban is ott vannak és szavuk – főleg a jegybankelnöké – perdöntő lehet. Mivel a külkereskedelem volumene relatíve magas a magyar GDP-ben, így az árfolyamingadozások rövid távon diszkrét hatással lehetnek az inflációra. Az MNB-nek a legutóbbi válság inflációját sikerült leküzdenie, de akkorát fordult a világgazdaság, hogy ma már defláció fenyeget a fejlett világ gazdaságaiban. Mindkét monetáris hatóság tehát lehetséges eszközeivel küzd a céljai eléréséért, vagy szinten tartásáért, de az Egyesült Államoknak nagyobb beleszólása van a globális gazdaságba, mint Magyarországnak és azt is láthatjuk, hogy a válságokból is hamar ki tud kászálódni még akkor is, ha az epicentrum a Wall Street. Az említett interdependencia miatt tehát egyes országok teljesítménye nem feltétlenül eredménye a sikeres monetáris politikának, viszont a központi bankok nélkül nehéz helyzetbe kerülne minden nemzetgazdaság.