A Krím-félsziget orosz megszállása nem csupán egy regionális konfliktus új fejezetét nyitotta meg, hanem mélyreható változásokat indított el a nemzetközi biztonsági környezetben. Az megszállás következményeként kiéleződött a NATO és Oroszország közötti szembenállás, amely a hidegháború utáni időszak egyik legjelentősebb fegyverkezési versenyét eredményezte. A szakdolgozatom célja, hogy feltárjam milyen tényezők vezettek a fegyverkezési verseny felerősödéséhez, hogyan alakultak át a védelmi stratégiák, és miként reagáltak a kulcsszereplők (különösen Oroszország, Kína, az Egyesült Államok és a NATO tagállamok) a változó biztonsági kihívásokra. A kutatásom során kvalitatív módszertant alkalmazok, amely elsősorban szakirodalomra, kormányzati és nemzetközi szervezetek által publikált dokumentumokra, valamint releváns statisztikai adatokra támaszkodik. Három fő kérdésre keresek választ: - milyen stratégiai és politikai logika húzódik meg a fegyverkezési folyamatok mögött; - miként változtak a katonai kiadások, a fegyverrendszerek fejlesztése és a hadgyakorlatok jellege 2014 után; - milyen hosszabb távú következményekkel jár mindez az európai és globális biztonsági architektúrára nézve. A Krím megszállása nem pusztán területi vitát jelentett, hanem egy olyan átfogó geopolitikai átrendeződés kiindulópontjává vált, amely alapvetően formálja a mai biztonságpolitikai folyamatokat