Mentori szakvizsgán végzős hallgatóként dolgozatomban vizsgálom a pedagógus pályára készülő egyetemi hallgatók motivációjának, munkahelyi beilleszkedésének támogatását. Kutatásom célja, hogy bemutassam a szocializációjukat segítő tényezőket a szociokulturális háttér, a munkakör betöltésére vonatkozó elvárások, a munkahelyi kapcsolatépítés és foglalkozási szocializáció tükrében. Vizsgálom a szervezeti csoportba történő beilleszkedésüket, a mentor és fogadó intézmény támogató szerepét. Vizsgálatom gyakorlati célja, hogy elkerüljük a korai pályaelhagyás jelenségét. Fókuszcsoportos interjúk segítségével, hólabda módszerrel, kvalitatív technikával vizsgálódtam. Mélyebben tártam fel tíz tanárjelölt véleményét, köztük öt „B” típusú öt összefüggő gyakorlaton vett/vesz részt. Az interjúkból azt a következtetést vontam le, hogy a mentor inspiráló szerepét tovább lehet erősíteni a mentorált számára nyújtott szabadság, bizalom megadásával is, a befogadó munkahelyi környezetnek egyenrangú félként érdemes viszonyulni a tanárjelölthöz biztosítva számára a megfelelő munkakörülményeket. Az egyetemi képzésnek gyakorlatorientáltabbnak kellene lennie, több és intenzívebb, életszerűbb szakmódszertani, pedagógiai-pszichológiai képzésre lenne szükség, hogy a fiatal felnőttkorban lévő még bizonytalan tanárjelöltek lelkesen készülhessenek életpályájukra, a pedagógus hivatásra.