Szakdolgozatomban a munkavállalók személyiségi jogainak érvényesülését vizsgálom a munkaviszony keretei között, a munkáltatói jogos érdekekkel való ütközésekre fókuszálva. A dolgozatom bemutatja a munkavállalói személyiségi jogok munkajogi sajátosságait, valamint azok korlátozhatóságát, kiindulva abból az alapfeltevésből, hogy a munkaviszony alá-fölérendeltségi jellegéből fakadó személyiségi jogi korlátozások kizárólag a szükségesség, az arányosság és a célhoz kötöttség elvének megfelelően tekinthetők jogszerűnek. Az elemzésem kiterjed a személyes adatok kezelésének munkajogi kérdéseire és a munkáltatói ellenőrzés gyakorlatára a digitalizált munkahelyi környezetben. A dolgozatomban külön fejezetben foglalkozok a véleménynyilvánítás szabadságának munkaviszonyon belüli érvényesülésével, ideértve a közösségi média használatával összefüggő jogvitákat is. A vizsgált jogesetek – így a Barbulescu, a Libert és a Melike ügyek – rávilágítanak arra, hogy a munkáltatói ellenőrzés és a véleménynyilvánítás korlátozása csak megfelelő előzetes tájékoztatás és világosan meghatározott célok mellett tekinthető jogszerűnek. Az elemzett jogesetek alapján kirajzolódik, hogy a munkavállalói személyiségi jogok sérelme, különösen a magánélethez való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében, egyre gyakrabban jár együtt sérelemdíj iránti igény megállapításával. Összességében megállapítható, hogy a munkáltatói jogosultságok és a munkavállalói személyiségi jogok összehangolása továbbra is esetről esetre történő, körültekintő jogi mérlegelést igényel.