Dolgozatom témája a modern finn gyermekköltészet születése, mely Kirsi Kunnas Tiitiäisen satupuu c. verseskötetéhez köthető. Kirsi Kunnas neve mára már elválaszthatatlanul egybefonódott a klasszikus finn gyermekirodalom megújításával. Finnországban az 1940-es 50-es években a modernizmus irodalmi koncepciójának kiteljesedésével párhuzamosan, nemzetközi tendenciákat követve a gyermekirodalom is elérkezett ahhoz a ponthoz, amely sok szempontból szakítást jelentett a korábbi hagyománnyal és gyökeres átalakulást hozott szemléletében. Ebben az átalakulásban kiemelkedően fontos szerepe volt a brit nonsense irodalom hagyományának. A dolgozat első, bevezető része Kirsi Kunnas irodalmi munkásságának elhelyezésére koncentrál az 1950-es évek finn irodalmának tükrében. Célja, hogy bemutassa azokat a tendenciákat, melyek leginkább hatottak Kunnas költészetére és elvezették a gyermekköltészet felfedezéséhez, mint a finn irodalom egy addig viszonylag kiaknázatlan területéhez. Ezt követően a második rész célja, hogy bemutassa a finn gyermekirodalom története hogyan illeszthető be a nemzetközi gyermekirodalom egy általános fejlődési modelljébe. Kunnas költészete egyfajta szintézise a hagyományosan modern irodalmi irányzatoknak, a finn gyermekirodalom gazdag hagyományának és a brit nonsense irodalomnak. Az első kettő áttekintését követően a továbbiakban a dolgozat a nonsense szerepét vizsgálja ebben a korábban felvázolt fejlődési folyamatban. A harmadik fejezet ezért a nonsense jelenség eredetével, valamint a viktoriánus korabeli brit nonsense irodalom fogalmával foglalkozik. A műfaj idő- és térbeli elhelyezését követően kitér azokra a meghatározási nehézségekre, melyek sokáig jellemzik azt. Illetve felveti az irodalmi szövegek nonsense műfaján belüli vizsgálati lehetőségeit egy általánosan elfogadott műfaji definíció hiányában. A fejezet célja, hogy elméletileg is megalapozza a Tiitiäisen satupuu c. kötet verseinek nonsense irodalmi hagyományban való elemzései lehetőségeit. A Tiitiäisen satupuu mesevilágát ugyanis átszövik a nonsense irodalomra jellemző témák, motívumok és gyakran egyedi szöveg szerkesztési eljárások is felfedezhetők benne. Számos rokon vonás mutatható ki a nonsense irodalom alapszövegeinek tartott Edward Lear és Lewis Carroll munkáival, valamint a tradicionális angol nursery rhyme típusú gyermekversekkel. Ezek vizsgálathoz a dolgozat az angol nonsense szakirodalom alapműveit veszi alapul. Olyan kutatók, mint Wim Tigges, Susan Stewart és Anderson & Apseloff munkáit, melyek a nonsense irodalmi műfaj elméletének megalapozása mellett, részletesen foglalkoztak a műfaj eszközeinek feltárásával és rendszerzésével is. A Tiitiäinen satupuu kötet versei kapcsán eltérő minőségben beszélhetünk azok „nonsenseségéről”, vagyis hogy milyen mértékben tartalmaznak a nonsense műfajra jellemző jegyeket. Az említett intertextuális kapcsolatok szem előtt tartásával az elemzés a kötet azon verseire koncentrál, melyek alapján a legtöbb nonsense jegy bemutatható. Alátámasztva ezzel a nonsense irodalom jelenségének hagyományokkal szemben számos tekintetben felszabadító, műfajilag változatosabbá tevő, magasabb esztétikai értéket képviselő új finn gyermekirodalom irányának kialakításában betöltött szerepét.