Digitális kultúra tantárgy tanmenetében 3. osztálytól megjelenik a programozás témakör, folyamatosan újabb programozási környezetek bevezetésével, rendkívül alacsony óraszámban. A kerettantervi hipotézis alapján az óraszámok és tartalmak alkalmasak arra, hogy hatékonyan fejlesszék a tanulók számítógépes gondolkodását és ezen belül a programozási képességeit. Kutatásunkhoz a 10. osztályos tankönyv programozási feladatait elemeztük, amelyeket, táblázatkezelési és Python programozási környezetben oldottunk meg, kiemelt figyelmet fordítva a feladatok szövegére, tartalmára és algoritmusára. A tankönyvi feladatok alapján összeállítottunk egy kérdőívet, hogy felmérjük a diákok programozási ismereteit, véleményüket a feladatokról, valamint azt, hogy hogyan tudják az algoritmizálási képességeiket kamatoztatni a tantárgyi integrációban. A kérdőív eredménye alapján a kerettantervi hipotézis nem került bizonyításra. Azt találtuk, hogy a jelenlegi feladatok nem motiválják a tanulókat a programozásra, valamint az oktatási módszerek nem eredményesek a számítógépes gondolkodás fejlesztésében. Célunk egy hatékonyabb módszer bemutatása, amely javítja a tanulók számítógépes gondolkodását, emellett összekapcsolja a hagyományos programozásorientált képzést az alkalmazói ismeretekkel, felkészítve a tanulókat a jövő munkáltatói által elvárt képességekre. A módszer előnye, hogy a tantárgyi integrációra alapozva összeköti a digitális kultúra adatkezeléshez köthető témaköreit, ezáltal hasonló képességeket és kompetenciákat fejlesztünk, csak más környezetben és módszerekkel. Korábbi mérések igazolják, hogy ezzel a megközelítéssel hatékonyabban tanulható a táblázatkezelés, mint a felületorientált módszerekkel, továbbá könnyedén áttérhetünk az adatbáziskezelésre, majd a magasabb szintű programozási nyelvekre, ezzel is növelve a tanulás-tanítás hatékonyságát és megoldást kínálhatunk az óraszámgondokra is.