Az enuresis nocturna terminus technicus az alvás során történő akaratlan vizeletürítést jelöli, melyet gyakran kísérnek nappali tünetek is. Hátterében több tényező is állhat: érési késés, ADH hormon felszabadulás eltérése és/vagy csökkent hólyagkapacitás. Emellett a kutatások a pszichológiai tényezők jelentős szerepét is igazolták. A koronavírus-járvány ráirányította a figyelmet a pszichológiai tényezők kiemelt szerepére. Közismertek a pandémia negatív pszicho-szociális hatásai, ugyanakkor kevés olyan tanulmány készült, amely a világjárvány hatásait az enuretikus gyermekek csoportjában vizsgálta. Klinikánkon a pandémiát megelőző és az az alatti enuretikus betegforgalmat elemeztük, a pszichés tényezőkre is fókuszálva; de csak az anamnesztikus adatok alapján nehéz volt differenciálni. Emiatt 2021.11.30-án bevezetésre kerültek a DVISS és SSIPPE pontrendszerekre épülő szülői kérdőívek, mely előbbi a klinikai tüneteket, utóbbi a pszichés tényezőket foglalja magába. Vizsgálatunk célja az enuresis nocturna átfogó elemzése volt az elkészült kérdőívek segítségével. Elemzésünkbe 29 gyermek (életkor: 5-13 év, medián: 6 év) került be, akik legalább 2 alkalommal töltötték ki a kérdőíveket. Pszichésen érintettnek tekintettük azokat a betegeket, akik az SSIPPE legalább egy kategóriájában (érzelmi-zavar, figyelmetlenség, hiperaktivitás) elérték a 3 pontot. Eszerint 9 gyermeket soroltunk a pszichésen pozitív kategóriába, a fennmaradó 20 alkotta a nem-pszichés kontrollcsoportot. Eredményeink azt mutatják, hogy pusztán az anamnézis alapján a pszichés csoportba 3/9 beteg került volna, melyhez a kérdőívek segítségével további 6 fő adódott. A SSIPPE teszt alapján a hiperaktivitás és érzelmi zavar dominált, az első a kisebbeknél (átlag: 7 év), míg az utóbbi idősebbeknél is (átlag: 9 év) előfordult. A lány dominanciájú betegcsoportokban a jellemző tünetek és kezelési lehetőségek között statisztikai módszerekkel szignifikáns különbséget nem találtunk. A pszichés csoport betegei bár a tünetek alapján panaszosabbak voltak, jellemző volt náluk a gyógyszeres kezelés későbbi indítása. A tesztek alapján már a 2. megjelenésnél (átlagosan 3-4 hónappal később) a tünetek szignifikáns javulása volt észlelhető. A fenti tesztek segítségével az enuresis eredete pontosítható az esetleges pszichés komponensek azonosításával, az érintett gyermekek korán a megfelelő társszakmák felé irányíthatók, és a tesztek alkalmazásával az utánkövetés során a javulás könnyebben objektivizálható.