Két valuta relatív ára rövid távon extrém mértékű volatilitást mutathat, különösen lebegő árfolyamrendszer esetén, de az árfolyam ingadozása hosszú távon is megfigyelhető. Rogoff [1996]-os munkájában mutatott rá az árfolyamokkal kapcsolatos rejtélyre: 1) hogyan lehet modellezni az árfolyam hosszú távú viselkedését, melyben hosszan elnyúló perzisztens eltérések tapasztalhatók annak hosszú távú egyensúlyi szintjétől, 2) illetve, hogyan modellezhető az árfolyam extrém mértékű rövid távú volatilitása. Erre az irodalomban vásárlóerő-paritási (PPP) rejtélyként hivatkoznak. Mi az értekezésben a PPP rejtély csupán egyik dimenziójára, a nominális árfolyamok hosszú távú viselkedésére keresünk magyarázatot. A vásárlóerő-paritás mellett a legmeghatározóbb hosszú távú egyensúlyi modell, mely a nominális árfolyamok viselkedését magyarázza, az árfolyamok monetáris modellje. A monetáris árfolyammodellek meghatározó elemei mind magának a nemzetközi közgazdaságtannak, mind az árfolyam-modellezésnek, ennek ellenére empirikus igazolásuk vitatott kérdés. Az idősoros technikák számos esetben nem hozták meg az átütő sikert a tesztelés terén. Az irodalomban többen az adatok hiánya miatti rövid idősoroknak tulajdonították a monetáris árfolyammodellek empirikus tesztelésének kudarcát, mivel így az egységgyök és kointegrációs teszteknek kicsi az erejük, hogy elutasítsák a nullhipotézist (a kointegráció hiányát). De a tesztek és a becslések pontossága a megfigyelések számának növelésével javítható. Ezt pedig két módon tudjuk elérni: 1) vagy a szokásosnál hosszabb idősorokat vizsgálunk meg, 2) vagy panelbe rendezzük az adatokat. A tanulmányban ennek megfelelően idősoros és panelvizsgálatokat is végeztünk. A disszertáció hozzáadott értéke a következő: 1) négy nominális árfolyam esetén (forint-euró, dán korona-, kanadai dollár-, jen-dollár) gyenge és erős koncepcióban egyaránt vizsgáltuk, hogy teljesülnek-e a monetáris árfolyammodellek feltevései. 2) Majd hat OECD-országokból álló panel esetén vizsgáltuk meg szintén gyenge és erős koncepcióban mind a monetáris árfolyammodellek, mind a vásárlóerő-paritás feltevéseinek teljesülését. 3) Végül a panelvizsgálatoknál az arányossági és a szimmetria hipotézisét is teszteltük mind a monetáris árfolyammodellek redukált formája, mind a vásárlóerő paritás esetén.

The relative price of two currencies can show extreme volatility, especially in case of floating exchange rates, but the exchange rate volatility can also be observed in the long run. Rogoff [1996] pointed out one of the exchange rate puzzles: 1) how can the long run behaviour of the exchange rates be modelled wherein persistent discrepancies from its long run equilibrium level can be perceived, 2) and how can we explain the extreme short run volatility of the exchange rates. In the literature this problem is referred to as the PPP puzzle. In this study we are looking for an explanation only for one dimension of the PPP puzzle, namely the long run behaviour of nominal exchange rates. In addition to the purchasing power parity the most decisive long run equilibrium exchange rate model for the nominal exchange rates is the monetary exchange rate model. The monetary exchange rate models are crucial elements of both the international economics and the exchange rate modelling, however, their empirical validity is controversial. The time series techniques did not bring smashing success in several cases. In the literature a number of authors attributed the failure of empirical testing of monetary exchange rate models to the short sample length due to lack of data. In such circumstances the power of unit root and cointegration tests are too low to reject the null hypothesis of no cointegration between the variables. But the accuracy of the tests and the estimations can be increased with the rise of the number of observations. This can be reached by two ways: 1) examining longer time series than usual, 2) arranging the data in a panel data set. Accordingly in the study both time series and panel analyses were conducted. The main contributions of the thesis are the following: 1) in case of four nominal exchange rates (HUF-EUR, DKK-USD, CAD-USD, JPY-USD) we examined if the assumptions of the monetary exchange rate models be proven or not both in weak and strong sense. 2) Then we investigated the fulfilment of the assumptions of the monetary exchange rate models and the purchasing power parity in case of six panels of OECD countries, both in weak and strong sense. 3) Eventually the proportionality and the symmetry hypotheses were also tested by the panel analyses in case of both the reduced form of the monetary exchange rate models and the purchasing power parity.