Az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény rendelkezései, amely több ponton is módosították a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényt (Bszi.), többek között az egységes joggyakorlat megvalósulását szolgálják. A jogegységesítés célkitűzésével összhangban a törvénymódosítás megteremti hazánkban a - kontinentális jogrendszerektől hagyományosan idegen - korlátozott precedensrendszer alapjait, mely számos kérdést felvethet mind elméletben, mind a gyakorlat számára. A törvénymódosítás kapcsán előtérbe kerül az a kérdés, hogy az egységes joggyakorlat elősegítése érdekében milyen eszközök biztosítása szükséges és mennyire lesznek alkalmasak az új eszközök a nagyobb jogegység megteremtésére? Gyengül vagy erősödik a Kúria jogegységesítő szerepe? A Kúria ítéleteinek precedensereje veszélybe sodorja-e a bírói függetlenséget? Mennyiben igénylik a módosított szabályok a bírák szemléletváltását, avagy mennyiben beszélhetünk csupán technikai átállásról? Milyen új feladatokat teremt a jogászság számára a korlátozott precedensrendszer bevezetése? Előfordulhat-e a Kúrián belüli eltérő jogértelmezés? Illetve, milyen kérdéseket vet fel egy új törvény értelmezése az egységes joggyakorlat vonatkozásában? Dolgozatomban a hatályos szabályozás ismertetése mellett a fenti kérdésekre keresek választ mind jogelméleti írásokat, mind gyakorló bírák, jogászok álláspontjait felhasználva.