A diplomamunkában klórozott szénhidrogén szennyezők (tetraklóretán, tetraklóretilén és triklóretilén) fitoplankton közösségekre gyakorolt hatását vizsgáltuk mikrokozmosz-kísérletekben. Vizsgálatainkat eltérő fajgazdagsággal jellemezhető és különböző szerkezetű fajegyütteseket tartalmazó kísérleti összeállításokban végeztük. Célunk az volt, hogy in situ mikroalga teszttel értékeljük egyszeri „pontszerű” klórozott szénhidrogén szennyezések rövidtávú hatását fitoplankton együttesek összetételére. A különböző fitoplankton közösségek diverzitása és produkciója között nem tudtunk egyértelmű összefüggést kimutatni: a magasabb diverzitású 2012-es tavaszi és nyári közösségek alacsonyabb egyedszámmal és alacsonyabb össz-klorofill-tartalommal voltak jellemezhetők, ez azonban sokkal inkább a 2011-ben és 2012-ben zajló folyamatos vízinövény-telepítésnek köszönhető, minthogy a fajgazdagsággal lenne közvetlen összefüggésben. A három vizsgálatsor eredményeit összevetve elmondható, a diverzebb (esetünkben 2012 tavaszi és nyári) rendszerek változatossága a kezelés után is megmaradt, míg a közel 70%-ban Trachelomonas volvocinopsis uralta 2011-es nyári közösségben a fajösszetétel változatossága csökkent. Ez annak köszönhető, hogy a 2012-es vizsgálatok alkalmával 40-60%-os gyakorisággal jelen lévő Cryptomonas fajok rendkívül érzékenyen reagáltak a kezelésekre, csaknem teljesen eltűntek a kezelt közösségekből. Ezzel szemben a 2011-ben domináns Trachelomonas volvocinopsis, vélhetően jó kompetíciós készségének köszönhetően is, betöltötte az érzékeny fajok visszaszorulásával keletkezett „űrt”. Eredményeink azt mutatják, hogy az adott kezelésre egyértelműen érzékeny, illetve egyértelműen rezisztens fajok nagy pontossággal kiszűrhetők mikrokozmosz kísérletek alkalmazásával, a természetes fitoplankton együtteseket alkalmazó in situ algatesztek jól alkalmazhatók a közösségek toxikus hatásra adott válaszainak vizsgálatára.