Számos tényező befolyásolja a gyermekek fejlődését, viselkedését melyek közül kiemelkedően fontos a szülő és a gyermek között kialakult kapcsolat. Az édesanya – gyermek kapcsolat elemzése, a gyermeknevelésben betöltött anyai szerepek gyakran kerülnek a vizsgálatok középpontjába (Bagdy, 2004; Hámori, 2013; Kormos, 2022), míg az apa – gyermek kapcsolat sok esetben háttérbe szorul. Hazai viszonylatban ritkán jelennek meg olyan tudományos publikációk, melyek az édesapa érzéseivel, gondolataival, az apai szerepek változásával foglalkoznak, holott a témában releváns publikációk azt közvetítik, hogy az apák gyermeknevelésben betöltött szerepe jelentősen megváltozott az utóbbi években (Kovácsné Hegedűs & Sztáray Kézdy, 2023). A kutatás célja a sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő apák gondolatainak, érzéseinek és tapasztalatainak megismerése, valamint annak vizsgálata, hogy az apaszerepek változtak-e napjainkban és ha igen miként alakultak a korábbi kutatási tapasztalatokhoz viszonyítva. A vizsgálat során az adatgyűjtést kvalitatív, félig strukturált kérdéseken alapuló interjúk segítségével végeztük, melyet 12 sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő apával készítettünk. Az interjúkat teljes terjedelmében lejegyzeteltük, majd a tartalomelemzés alá vetettük. Előfeltevéseink: 1. Dermott (2003) vizsgálatait felhasználva feltételeztük, hogy a sajátos nevelési igényű gyermeket nevelő apákra is jellemző az érzelmi közelség (intimate fathers) kialakítására való törekvés a sajátos nevelési igényű gyermekeik nevelése során. 2. Eliott (2015) gondolataiból kiindulva feltételeztük, hogy a megkérdezett sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő apák esetében is új, férfias értékként jelenik meg a gyermekről való gondoskodás (gondoskodó férfiasság). 3. Drjenovszky és Sztáray (2023) vizsgálatait alapul véve feltételeztük, hogy a kutatásban résztvevő sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő apák esetében nem jellemző az otthon maradás (otthonmaradó apa). Eredményeink szerint a sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő apák esetében is jellemző a modern apaszerepek megjelenése, esetükben az érzelmi közelségre törekvő és a gondoskodó apaság, új, férfias értékként jelenik meg, emellett az otthonmaradó apa is egyre gyakoribb szerepkör. A tapasztalatok azt közvetítik, hogy célszerű változtatni azon a berögzült gondolkodáson, hogy a sajátos nevelési idényű gyermeket nevelő apák, nem veszik ki a részüket a gyermekek neveléséből, s a családok jelentős része felbomlik.