Az 1970-es években honosodott és alakult ki hazánkban a speciális abrakra alapozott pecsenyebárány hizlalási technológia, így 25-35 kg közötti bárányok kerülnek exportra. A mai feltételek mellett egyik célratörő cselekedet a keresztezés lehet, mivel egy szerényebb képességű anyai vonalat hústípusú terminál kosokkal keresztezve a nagy heterózis hatás mellett tetszetősebb bárányt tudunk előállítani. Vizsgálatom kiterjed gyimesi racka anyajuhok valamint az ile de france és charollais tenyészkosok keresztezéséből származó bárányok hizlalási kísérletére illetve genetikai vizsgálatára. Vizsgálataimat 2008 nyarán és őszén, illetve 2009 tavaszán végeztem a Juhkert Kft. nádudvari telepén. A kísérletemben gyimesi racka anyajuhok keresztezését végeztem Franciaországból importált ile de france és charollais tenyészkosokkal. A megszületett F1 bárányokat hízékonysági vizsgálatnak vetettem alá illetve a két- két fajta kombinálódását vizsgáltam, hogy a közeljövőben minél jobb minőségi vágóbárány előállítása kerüljön sor.

A gyimesi racka keresztezési partnerként anyai vonalon a mai kor tendenciáinak megfelel és alkalmas a megszületett F1 hízó alapanyag előállításánál. A gyimesi racka X ile de france kos bárányok teljesítettek a vizsgálat során a legjobban. A gyimesi racka X ile de france kos és jerke bárányok között a vizsgálat során kiderült, hogy szignifikáns különbség tapasztalható a választási súlyban, a báránykori napi test tömeggyarapodásban, a 80 napos élősúlyban és a 120 napos élősúlyban. A fajlagos tápfelhasználás tekintetében a hizlalás időtartama alatt az egy kg test tömeggyarapodáshoz felvett táp mennyisége (4,2-5,1 kg/nap) jónak mondható. A kos bárányok igaz kevesebb súllyal születtek, de már a választási súlyban felülmúlták az azonos keresztezésből származó jerke társaikat. Genetikai vizsgálat eredményei : az M allél gyakorisága a meghatározó 92,8%-ban. Az N allél száma csekély, csak 7,2%-ban volt jelen a gyimesi racka x ile de france F1 bárányokban. A genotípus gyakorisága a gyimesi racka x ile de france F1 bárányokban: az MM genotípus volt a meghatározó 12:2 arányban a MN genotípussal szemben. A négy csoportot összehasonlítva egymással arra következtetésre jutottam, hogy mind két hústípusú kos keresztezési partnerként szóba jöhet a vágóbárány előállításnál.