Nemzetközileg növekvő tendenciát mutatnak az apák gyermeknevelési részvételét (Diniz és mtsai., 2021; Flouri & Buchanan, 2003; Pleck, 2010, 2012), illetve a szülők iskolai bevonódását (Hill & Tyson, 2009; Kim & Hill, 2015) vizsgáló kutatások. Az eredmények alapján az apák bevonódásukkal nemcsak a gyermekek megfelelő fejlődéséhez, hanem az iskolai előmeneteléhez is felhajtóerővel szolgálhatnak. Ezen konklúziók ellenére, Magyarországon az erre a témára fókuszáló kutatások elenysző számban vannak jelen vagy csak részben, például a nemi szerepek oldaláról érintik a témát (Fényes & Pusztai, 2020; Pongrácz, 2005). Ezek fényében dolgozatom célja a magyarországi apák bevonódásának vizsgálata, melyet egyrészről egy, az otthoni, gyermeknevelésbeli keretrendszerrel (Pleck 2010, 2012), másrészről pedig az iskolai bevonódás elméletével vizsgálok (Epstein et al., 2002). Tizennégy alannyal készült, félig strukturált, feltáró interjú. Az alanyok nem valószínűségi, szakértői mintavételezés módszerével kerültek kiválasztásra. Az elemzés hibrid (induktív és deduktív), kézi kódolással valósult meg, az eredményeket pedig téma- és típusanalízis formájában mutatom be. Dolgozatom alapján az apák az otthoni színtéren nagyobb aspirációt mutatnak az iskolával kapcsolatos bevonódásba. Az iskolai eseményeket tekintve pedig, a nem közvetlenül a tanári kommunikcáióra épülő események tűnnek számukra kedvezőbbnek. A gyermeknevelési viszonyban meghatározott apai bevonódási hatótényezők (motivation, skills and self-confidence, social support, absence of institutional barriers) az iskolai bevonódás szempontjából is fontosak mutatkoztak. Konklúzióm alapján az apák iskolai eseményeken való részvételének növelése érdekében, érdemes lenne a gyakorlatiasabb, gyermekközpontúbb informális iskolai események számát növelni, illetve az anyákon keresztül a részvételük fontosságát hangsúlyozni.