A méhnyakrák a nők második leggyakoribb daganatos megbetegedése, Magyarországon is a vezető halálokok közé tartozik. A betegség legfontosabb etiológiai faktorainak a humán papilllomavírusokat (HPV) tartják, amelyek a cervikális hámsejteket fertőzik meg. Az úgynevezett onkogén, vagy magas kockázatú csoportba tartozó („high-risk”) HPV típusok, mint a HPV-16 és HPV-18, okozta perzisztens fertőzés során a vírusok onkogénjei beépülhetnek a fertőzött sejt genomjába és transzformálhatják a sejtet (Franco et al., 1999). Ez a fertőzéseknek azonban csak kis hányadában következik be, a fertőzések többsége tünetmentes, ugyanis a vírusok okozta hámléziók kifejlődése megáll vagy a léziók spontán visszafejlődnek a dysplasia korai stádiumaiban. A vírusfertőzés és a malignus daganat kifejlődése között hosszú idő telik el, amely alatt bizonyos faktorok elősegíthetik a rosszindulatú folyamatok elindulását. A STAT3 transzkripciós faktornak jelentős szerepet tulajdonítanak a daganatok kialakulásában és fejlődésében. A STAT3 számos gén expresszióját képes befolyásolni, így kritikus szerepet játszik a karcinogenezis kialakításában a proliferáció, az angiogenezis, az invázió és a sejtciklus folyamataira hatva (Maritano et al., 2004). Többféle daganatos megbetegedés kapcsán igazolták, hogy a STAT3 konstitutívan aktív a malignus sejtekben, így a cervikális karcinogenezis különböző stádiumaiban már felvetették a megnövekedett STAT3 aktiváció szerepét (Zhou et al., 2009). Tanulmányaim során arra kerestem a választ, hogy a STAT3 transzkripciós faktor aktivációja kimutatható-e humán cervix carcinomából származó sejtvonalakból. Az általam vizsgált sejtvonalak eltérő mértékben tartalmaznak HPV-16 vagy HPV-18 genomot. A laphámsejtes carcinoma eredetű SiHa sejtvonal 1-2 kópia integrálódott HPV-16 genomot tartalmaz sejtenként, az epitheliális adenocarcinoma eredetű HeLa sejtvonalakban viszont HPV-18 szekvenciák fordulnak elő. A sejtenkénti kópiaszám valamivel magasabb, 10 kópia sejtenként, de ez meg sem közelíti a CaSki sejtek HPV-16 genom tartalmát. A cervix epidermoid carcinoma eredetű CaSki sejtvonal esetén nagyjából 600 kópia HPV-16 genom integrálódik sejtenként. A STAT3 mRNS expressziójának vizsgálatakor azt tapasztaltuk, hogy a fent említett keratinocita és cervix carcinoma sejtvonalakban a STAT3 gén alacsonyabb szinten expresszálódott, mint a kontroll THP-1 sejtvonalban, de a különbség nem volt szignifikáns. Továbbá a HPV szekvenciákat hordozó epitheliális sejtvonalak STAT3 mRNS expressziója sem tér el lényegesen a primer humán keratinocita sejtvonalban tapasztaltaktól (4. ábra). A STAT3 fehérje aktív, foszforilált formájának kimutatásához forbolészterrel makrofág irányba differenciáltatott és LPS-sel aktivált monocita eredetű THP-1 sejteket használtunk kontrollként (5. ábra). Az aktív STAT3 fehérje a sejtmagba transzlokálódik, így tudja befolyásolni számos gén promóteréhez kötődve azok expressziós aktivitását. Azt tapasztaltuk, hogy a cervix epidermoid carcinomából származó CaSki sejtvonalban, amely hozzávetőleg 600 kópia integrálódott HPV-16 genomot tartalmaz sejtenként, a STAT3 transzkripciós faktor β izotípusának megnőtt a jelenléte a sejtmagban (6. ábra). A STAT3 transzkripciós faktor splice variánsa a STAT3β. Ez a megrövidült fehérje a STAT3 mRNS alternatív splicing-ja következtében létrejövő izoformája. Kezdetben még egy domináns negatív regulátor fehérjének gondolták, mivel gátolta a STAT3 transzaktivációs képességét (Caldenhoven et al., 1996). Azonban a későbbi vizsgálatok eredményei szerint a STAT3β a transzkripció során nem egy domináns represszor funkciót tölt be, mivel képes specifikus STAT3 target gének expresszióját kiváltani, ezáltal számos élettani funkció szabályozásában részt venni. Eredményeink arra utalnak, hogy a fertőzött sejtek nagy vírusterhelése (a nagyszámú HPV genom jelenléte) összefüggésbe hozható a STAT3β izotípus jelenlétével. A STAT3β tehát indikátora lehet a nagymértékű vírusszaporodásnak a hámsejtekben.