Ezen szakdolgozat célja, hogy kifejezetten a munkaviszonyra vonatkozó szabályokból kiemelve a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit, bemutassa annak közelmúltbeli rövid történeti hátterét, fejlődési irányát, a jelenlegi szabályozását, de legfőképpen az Mt. 82. § (1), (2) és (4) bekezdése gyakorlati alkalmazásának közel tíz év alatt felgyűlt ítélkezési tapasztalatait. A szakdolgozat nem fog kitérni, de nem is térhet ki valamennyi foglalkoztatásra irányuló jogviszony valamennyi megszűnési, megszüntetési módjára, az azzal kapcsolatos következményekre, hiszen azok oly széleskörűek, hogy bőven meghaladják ezen írás kereteit. A választott téma nem csak jelenleg aktuális és kulcsfontosságú, hiszen bár a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó intézkedést, a döntést a munkáltató hozza meg, valójában a munkavállaló az, aki ennek anyagi és szociális kockázatát mindenkor viseli. A megszüntetés ugyanis a munkavállalót egyfelől fő jövedelmi forrásától fosztja meg, másfelől életének, társas érintkezéseinek egyik legmeghatározóbb közösségéből ragadja ki.5 Egy másik megfogalmazásban: bizonyos körülmények között még a lepottyant gumilabda is meg tudja ütni az emberek lábujját és amíg újra „felugrik” – már ha tényleg visszapattan –, bizony komoly problémákat és nehézségeket tud okozni. Nem csak a több, mint hárommillió foglalkoztatottnak, hanem az ő közeli és távoli hozzátartozóiknak is, próbára téve a kétségkívül törékenyebb, de annál fontosabb emberi dolgokat: a családot, az egészséget, a baráti kapcsolatokat és akár a tisztességet is.