A dolgozatom célja a KSZG-151 típusú csappantyúzógép beültető egységének javítása, valamint az MFS Defense Zrt. csappantyúzó gépeinek üzemeltetési és karbantartási rendszerének felülvizsgálata volt. A vizsgálatok során kiderült, hogy a gép meghibásodásait főként a nem megfelelő karbantartási gyakorlat és a nem megfelelő üzemeltetés (oda nem figyelés) okozta. A szakirodalmi feldolgozás során részletesen áttekintettem a lőszergyártás folyamatát, azon belül a csappantyúzás műveletét és a csappantyúzógép működését. Bemutattam a gép szerkezeti felépítését, fő egységeit és azok szerepét a gyártásban. Az irodalmi részben megvizsgáltam a különböző öntvényfajtákat, azok szerkezeti és mechanikai tulajdonságait, valamint ezek javíthatósági lehetőségeit. A szakirodalom alapján elemeztem a szürkeöntvények javítására alkalmazható módszereket és értékeltem azok előnyeit és hátrányait. Megállapítottam, hogy a hegesztéses javításoknál nagy a repedés és feszültségképződés veszélye, ezért ezek csak korlátozottan használhatók. Három javítási módszert hasonlítottam össze: a lemezes összehúzást, a felhegesztés-visszamunkálást és a beépítéssel történő javítást. A beépítéssel történő javítás mellett döntöttem, mivel ez biztosítja a szerkezeti integritás megőrzését, elkerüli a hőhatásokból eredő káros feszültségeket, és a cégen belül rendelkezésére álló gépparkkal is megvalósítható. A javításhoz C40 szerkezeti acélt választottam, mert a három megvizsgált acél közül ez állt legközelebb az eredeti GG25 öntvény jellemzőihez, ugyanakkor nagyobb szívósságot és jobb megmunkálhatóságot biztosít. A javítás elvégzése után a gép egy hónapig üzemelt, ezalatt nem jelentkezett semmilyen hiba vagy deformáció a javított területen, azonban a javítás hosszútávú megbízhatóságának végleges megítéléséhez további 3–6 hónapos megfigyelés szükséges. A dolgozat másik részében a gépek üzemeltetési és karbantartási rendszerét vizsgáltam. Feltártam a hiányosságokat, például a karbantartási dokumentációk és oktatások hiányát, valamint a pótalkatrészek és szerszámok nem megfelelő kezelését. Ezek alapján javaslatokat dolgoztam ki a rendszer fejlesztésére: új kezelési és karbantartási utasítások készítésére, rendszeres oktatások bevezetésére, valamint a tartalék alkatrészek nyilvántartásának kialakítására. Az intézkedések bevezetésével a karbantartás hatékonysága és az üzemi megbízhatóság láthatóan javult. Összességében elmondható, hogy a dolgozatban kidolgozott javítási eljárás és a javasolt karbantartási fejlesztések hozzájárultak a csappantyúzógép üzembiztonságának növeléséhez és a gyártási folyamat stabilabbá tételéhez. A beépítéssel történő javítás rövid távon megbízhatónak bizonyult és várhatóan hosszabb távon is tartós megoldást jelenthet, ha a további megfigyelések is ezt támasztják majd alá.