A dolgozat fő célja annak szemléltetése, hogy milyen szinten alakultak ki az autonómia megvalósulásának feltételei Romániában, illetve milyen esélyei lehetnek az autonómia kivívásának napjainkban. A kérdés komplexitása a terület alapos körbejárását indokolta, így elsőként magát a székely népet helyeztem el a nemzetközi jog rendszerében, kiemelve annak nemzetközi jogi alanyiságát és az ebből adódó következtetéseket. Megállapítást nyert, hogy az autonómia kivívásának legfőbb akadálya, hogy a nemzetközi jog elsődleges jogalanyai az államok, valamint a beavatkozási tilalom elvének az érvényesülése. Ennek értelmében az állam döntése, hogy hogyan rendezi a területét, más államok nem szólhatnak bele. Ezt követően, a fogalmi tisztázás végett írtam az autonómia definíciójáról, főbb típusairól, valamint az önrendelkezési joggal, illetve a kisebbségi joggal való kapcsolatáról. Az említett nemzetközi rendelkezések keretet biztosítottak a dolgozatomnak és támpontot nyújtanak a székely autonómia lényegi elemeinek megértésében. A dolgozat során nélkülözhetetlen volt a történeti rész feldolgozása, amellyel kapcsolatban kiemelendő, hogy korábban már létezett székely területi autonómia, a Magyar Autonóm Tartomány tükrében. Ennek értelmében a székely nép egy olyan intézmény visszaállítását követeli, amivel már rendelkezett, ám azt jogtalanul elvették tőle. Igényét történelmi, kulturális, szociális érveikre és Románia által aláírt nemzetközi dokumentumokra alapozza Hargita, Kovászna és Maros megyék tekintetében. Szintén foglalkoztam az 1889 utáni autonómiakoncepciók vizsgálatával, amit táblázat formájában tettem szemléletesebbé. A 16 autonómia-statútumból 4 vonatkozott Székelyföld területi autonómiájára, a többi nagyrészt a személyi elvű autonómiát hírdette. Az ilyen esetekben a kisebbségi jogok sokkal szélesebb körben voltak biztosítottak. A román alkotmány, mint az autonómia legnagyobb „útonállója” is fontos helyet kapott a dolgozatban, valamint néhány univerzális és regionális nemzetközi dokumentum, amik jogalapot adhatnak az autonómia megvalósítására, hiszen akár azokra már sikeres autonómiatörekvések esetén is hivatkoztak. A kutatásommal kapcsolatban kiemelném, hogy alapvetően három nyelvű szakirodalomból (magyar, román, angol) dolgoztam, melynek célja az volt, hogy a témát minél objektívabban közelítsem meg és ezáltal a tényfeltárásra törekedjek. A kutatási módszerek közül a leíró és az összehasonlító módszert alkalmaztam legfőképpen. Utóbbival kapcsolatban hangsúlyoznám, hogy az összehasonlítás az autonómiastatútumokra és a különböző nemzetközi dokumentumokra irányult.