A hidradenitis suppurativa az apokrin mirigyekben gazdag bőrrégióra lokalizálódó immunmediált gyulladásos bőrbetegség, mely pathomechanizmusában a Th1/17 citokin környezet már jól ismert; a betegségre jellemző immunmiliő kialakulásának stádiumai, időbeli lefolyása azonban még nem. A HS kialakulásnak kezdeti lépéseinek megismerése érdekében végzett vizsgálat során a CD4+ T-sejtek, CD11c+ myeloid DC-k és CD163+ makrofágok számát, valamint a Th1/Th17 immunmiliőhöz kapcsolódó molekulák, KC-eredetű faktorok, pro inflammatorikus molekulák és kemokinek expresszióját elsőként mRNS szinten RNASeq, kvantitatív valós idejű PCR (RT-qPCR) módszerekkel tanulmányoztuk, majd fehérjeszinten IHC és IF segítségével vizsgáltuk meg. Eredményeink alapján elmondható, hogy az összes vizsgált AMP, valamint az IL-1β, IL-23 és TNF- α már a nem léziós HS bőr epidermiszében is jelentős mértékben kifejeződött. Másrészt a dermális IL-23 és a TNF- α csak a léziós HS bőrben mutatott szignifikáns növekedést, a T-sejtek, DC-k és makrofágok beáramlásával, valamint az IL-12, IFNγ, IL 17A, IL-10, TGFβ és CCL20 expressziós szintjének megemelkedésével együtt. Összességében ezek az eredmények megerősítik, hogy a KC-k a HS patomechanizmusában kulcsfontosságú iniciáló szerepet töltenek be. A második kutatásunk során megvizsgáltuk a HS permeabilitási barrierjét, mint a KC aktivációban szerepet játszó tényező lehetséges szerepét, mivel számos krónikus gyulladásos bőrbetegségben a permeabilitási barrier károsodása feltehetően a KC-k aktiválódásán keresztül váltja ki a betegség elsődleges lépéseit. Elsőként mértük meg a TEWL-t a HS-betegek léziós és nem léziós területein, és összehasonlítottuk egészséges önkéntesek AGR régióiban mért értékeivel. A léziós HS és nem léziós HS bőrben végzett TEWL-mérések nem különböztek jelentősen az AGR bőrben mért értéktől, ami arra utal, hogy a HS-ben nincs kimutatható barrier diszfunkció. Ezt követően mRNS és fehérje szinten tanulmányoztuk a permeabilitási barrier két fő barrierelemét az SC-t és a TJ-t. A cornified envelope kialakulásával, a stratum corneum deszkvamációval, az intercelluláris lipidlamellák kialakulásával és a korneodezmoszómák szerveződésével kapcsolatos molekulákat, és a barrier alarminokat is vizsgáltuk. Eredményeink szerint a nem léziós HS bőrben a vizsgált molekuláknak sem az mRNS-, sem a fehérjeexpressziója nem különbözött jelentősen a normál bőrtől. A HS léziós bőrben bár néhány molekula mRNS-szintje jelentős különbséget mutatott az AGR bőrhez képest, fehérje szinten csak enyhe, ellentétes irányú változásokat tudtunk detektálni (a KRT1 és a KLK5 csökkent, a KLK7, a KRT6 és a DSG1 nőtt). Közülük csak a KRT6 mutatott nagymértékű, és azonos irányú változást a léziós HS bőrben mind mRNS, mind fehérje szinten. A konfokális mikroszkópos vizsgálataink megerősítették immunhisztokémiai eredményeinket, mivel nem jelezték a permeabilitási barrier működésének vagy a junction struktúrák kifejeződésének jelentős károsodását. Eredményeink alapján valószínűleg nem a barrier károsodása aktiválhatja a genetikailag érzékeny KC-ket, hanem más kiváltó okok, például mutációk, mechanikai stressz, hormonális változások, a verejték megváltozott termelése vagy pH-ja, valamint a diszregulált mikrobióta, melyek együttesen indíthatják el a gyulladást, ami a HS klinikai megjelenéséhez vezet.

Hidradenitis suppurativa is an inflammatory skin disease of the apocrine gland-rich skin region, whereas the pathomechanism of the Th1/17 cytokine environment is well understood; however, the stages of immune milieu development and the time course of the disease are not yet known. To understand the initial steps of HS development, we investigated the number of CD4+ T cells, CD11c+ myeloid DCs and CD163+ macrophages, as well as the molecules related to the Th1/Th17 immune milieu, KC-derived factors, pro-inflammatory molecules and chemokines were first investigated at the mRNA level by RNASeq, quantitative real-time PCR (RT-qPCR) and at the protein level by IHC and IF. According to our results, all the investigated AMPs as well as IL-1β, IL-23 and TNF-α were already significantly expressed in the epidermis of non-lesional HS skin. On the other hand, dermal IL-23 and TNF-α showed a significant increase only in lesional HS skin, together with an infiltration of T cells, DCs and macrophages, and an increase in the expression levels of IL-12, IFNγ, IL 17A, IL-10, TGFβ and CCL20. In conclusion, these results confirmed that KCs play a key role in the pathomechanism of HS. Our second study investigated the potential role of the permeability barrier of HS as a factor in KC activation, because damage to the permeability barrier in many chronic inflammatory skin diseases is thought to trigger the primary steps of disease through activation of KCs. First, we measured TEWL in lesional and non-lesional regions of HS patients and compared it with AGR regions of healthy volunteers. TEWL measurements in lesional HS and non-lesional HS skin showed no significantly different levels from those in AGR skin, suggesting that there is no detectable barrier dysfunction in HS. We investigated the two major barrier elements of the permeability barrier, SC and TJ, at the mRNA and protein levels. Molecules involved in cornified envelope formation, stratum corneum desquamation, intercellular lipid lamellae formation, corneodesmosome organization, and barrier alarmins were also investigated. Our results showed that in non-lesional HS skin, neither mRNA nor protein expression of the studied molecules differed significantly from normal skin. In HS lesional skin, although the mRNA levels of some molecules showed significant differences compared to AGR skin, only slight changes in the opposite direction were detected at the protein level (KRT1 and KLK5 decreased, KLK7, KRT6 and DSG1 increased). Among them, only KRT6 showed a large and consistent change in lesional HS skin at both mRNA and protein level. The confocal microscopy analysis confirmed our immunohistochemical results, as it did not indicate any significant impairment of permeability barrier function or junctional structure expression. Our results suggest that it is likely that it is not barrier damage that activates genetically sensitive KCs, but other triggers, such as mutations, mechanical stress, hormonal changes, altered sweat production or pH, and dysregulated microbiota, which may combine to trigger inflammation leading to the clinical presentation of HS.