A szakdolgozatom keretében a [Ru(η6-p-cimol)(H2O)3]2+ félszendvics Ru(II) kation α-alaninhidroxámsavval való kölcsönhatását vizsgáltuk pH-potenciometriás, ESI-TOF-MS és 1H-NMR módszerek segítségével. A félszendvics Ru(II) kationokat az utóbbi időben mint potenciális rákellenes szereket tartják számon, emellett ismert egyes hidroxámsavak daganatellenes hatása is. A Tanszéken eddig előállított ruténium-hidroxamát komplexek nem mutattak biológiai aktivitást, így most a hidroxámsavak származékaival, az aminohidroxámsavakkal kezdtünk vizsgálatokat. A vizsgálatokhoz használt ligandumot magunk állítottuk elő a megfelelő aminosavból kiindulva a klasszikus hidroxámsav szintézissel. A pH-potenciometriás eredmények szerint a komplexképződés már pH = 2,0 körül megindul, az ekkor jelenlévő részecske az (O,O) kelátot tartalmazó egymagvú RuAH, amely azonban maximális koncentrációját elérve is csak a fémion 20%-át köti. A pH-t 3,0 fölé emelve átveszi a helyét a kétmagvú Ru2AH-1, és a stabil egymagvú RuA. A Ru2AH-1 szintén egy stabil komplex, mely 1:1 fémion-ligandum aránynál pH = 4 körül (fémfelesleg esetén azonban jóval szélesebb pH-tartományban) a legnagyobb mennyiségben jelen lévő részecske. Az öttagú (N,N) kelátot tartalmazó RuA 1:1 fémion-ligandum aránynál a rendszer meghatározó részecskéje, mely pH = 6,5 és 9 között (így a fiziológiás pH-n is) szinte egyedüli részecskeként van jelen. pH = 9 felett a „B” modell szerint a RuAH-1 képződése közben deprotonálódik, az „A” modell szerint viszont a deprotonálódással egy időben dimerizálódik is a Ru2A2H-2 dimer szerkezetű részecske képződése közben. Az ESI-MS mérések megerősítették a pH-metriás modellben szereplő részecskék jelenlétét, és jelenleg a legfőbb bizonyítékot jelentik a Ru2A2H-2 dimer jelenlétére. Az NMR mérések során a különböző pH-n felvett spektrumok pH = 8-ig alátámasztják pH-metriás mérések alapján kapott koncentráció eloszlást. Az ennél nagyobb pH-n felvett spektrumok értelmezése azonban további vizsgálatokat igényel. Az eredményeket összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy az α-alaninhidroxámsav igen jó komplexképző liganduma ennek a fémionnak. A teljes vizsgált pH-tartományban komplexképződés jellemzi a rendszert, melynek meghatározó részecskéje, a RuA, a 7,4-es fiziológiás pH-n a fémion közel 90%-át köti 1:1 fémion-ligandum arány mellett. A ligandum emellett képes lúgos közegben is komplexben tartani a ruténiumiont. A fémion hidrolízise során képződő hidroxokomplex mennyisége pH = 11-nél kevesebb, mint 10%. A modellszelekciót illetően a rendelkezésre álló adatok alapján nem tudunk egyértelműen dönteni az „A” és „B” modell között. A lúgos közegben végbemenő folyamatok pontos tisztázására további vizsgálatokat tervezünk.