Vizsgálataim során a Long-Term Scan rendszerrel felvett képek elemzését végeztem, mely rendszer segítségével több sejtciklus alatt nyerünk betekintést a sejtpopulációk életfolyamataiba. Ez a módszer akkor előnyös, ha nincs szükségünk a vizsgálat teljes időtartama alatt az összes képre, hanem csak az egymáshoz képest bizonyos idő elteltével készült képek szükségesek. A Long-Term Scan rendszer a time-lapse imaging módszert felhasználva előre meghatározott időközönként készíti el a felvételeket a vizsgált sejtekről. A rendszerrel lehetőség van sejtpopulációk és egyedi sejtek vizsgálatára is.
Méréseim a Long-term Scan rendszerrel készült képeken olyan sejtekre irányultak, melyek a diploid állapottól eltérően szabályos osztódás helyett multipoláris osztódást hajtanak végre. A multipoláris és normál osztódású sejtek kvalitatív és kvantitatív összehasonlítása adatokkal szolgáltathat az aneuploid sejtek morfológiai jellemzésére és kialakulásuk körülményeire, ezen túlmenően a malignus elváltozások kialakulásának lehetséges okaira. A munka elején megfogalmazott fő célok teljesítését a következő pontokban foglalom össze: A) A hármas osztódások aránya a kettes osztódásokhoz képest magas volt a hipertriploid HeLa (1:24, 0.4 ‰) és a közel tetraploid Uveal melanoma (1:37, 0.3 ‰) sejtekben, valamivel alacsonyabb a hipertetraploid HaCaT sejtek esetén (1:126, 0.08 ‰). Csak egyetlen hármas osztódású sejtet figyeltem meg a tíz time-lapse képelemzés során a közel diploid humán tüdő endotél sejtekben (~ 1:1400, 0.007 ‰). Ezek a megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a hármas osztódású sejtek a hipertriploid és közel tetraploid sejtek között gyakrabban fordulnak elő, mint a diploid állapothoz közel álló aneuploid sejtek esetén. B) A hipertriploid, hipertetraploid és közel tetraploid sejteknek a diploid állapotba való visszatérése a maganyag egyenlőtlen eloszlását eredményezi az utódsejtek között. Ezek a folyamatok illetve ezek súlyosbodása heterogén aneuploiditáshoz és malignus sejtek kialakulásához vezethet. C) A hármas osztódással keletkezett utódsejtek mérete kisebb az anyasejt méretének közel 50%-át kitevő normális osztódással létrejött utódsejtekéhez képest, ami jelezheti, hogy a multipoláris osztódás hozzájárulhat a kissejtes karcinogenezis kialakulásához. D) A hármas osztódások során keletkezett kisméretű utódsejtek nem növelik az apoptózis gyakoriságát. Citokinézis hibája során lejátszódó hármas osztódás nem feltétlenül okoz sejthalált vagy a sejt növekedési kapacitásának elvesztését.