A fogszuvasodás a történelem során és napjainkban is a leggyakoribb szájüregi elváltozásnak számít. Még a gazdaságilag fejlett országokban is rendkívül sok (60-90 százalék) iskoláskorú gyermeket érint, és ez az arányszám felnőtteknél is hasonló. A barázdazárás egy olyan mikroretención alapuló preventív beavatkozás, amely a fogak okkluzális felszínén található mély, plakkretentív barázdákat és gödröcskéket teszi sekély, könnyen tisztítható felszínekké. A fogak barázdazárásával már a XIX. században is foglalkoztak a szakemberek, különböző, a mai szemléletek szerint invazívnak számító barázdarendszer szélesítéssel, valamint azok különböző anyagokkal való feltöltésével. A speciális barázdazáró anyagok az 1970-es években kerültek bevezetésre, amely során a barázdarendszert folyékony barázdazáró anyaggal töltenek fel, így téve kevésbé plakkretentívvé és tisztíthatóvá a felszínt. A barázdazárás minden olyan esetben indokolt, amikor a páciensnek mély, tisztíthatatlanbarázdái és gödröcskéi vannak. Sokszor azonban a páciens kooperációjának hiánya lehetetlenné teszi a megfelelő izolációt, mely kontraindikálhatja a barázdazárás kivitelezését További kontraindikációk a kérdéses fog okkluzális felszínén található nyílt karieszes léziók és kiterjedt tömések, valamint, ha a kérdéses fog egyéb felszínén kariesz található. A barázdazárás folyamata különböző módszerek szerint mehet végbe attól függően, hogy található-e karieszes elváltozás a fog barázdarendszerében, és ha igen, az milyen mértékű. Amikor nincs fogszuvasodás, vagy a fogszuvasodás csak incipiens stádiumban van olyankor a noninvazív metódus alkalmazása ajánlott, amely során nem veszünk el a kemény fogszövetből fúróval és egyéb eszközökkel, csupán feltöltjük a barázdarendszert a barázdazáró anyaggal. Invazív barázdazárást akkor alkalmazunk, ha a barázda elszíneződött, és sem a klinikai sem a radiológiai vizsgálat nem ad kielégítő választ a szuvasság jelenlétéről a mélyebb fogterületekben. Annak érdekében, hogy ne hagyjunk szuvas foganyagot a barázdarendszerben megnyitjuk azt egy turbinába fogott kis átmérőjű fúróval, így direkt rátekintéssel meggyőződhetünk a mélyebb fogszövetek épségéről, eltávolítjuk a szuvas zománcot, majd feltöltjük a barázdarendszert a barázdazáróval. A kiterjesztett barázdazárás (preventív tömés) során a szuvasodás már egyértelműen érinti a dentint, ilyenkor eltávolítjuk a szuvasodást és a töméssel egyidőben lezárjuk a maradék barázdarendszert. A terápiás barázdazárás lépései nagy mértékben megegyeznek a preventív barázdazáráséval, csupán egy (két) lépéssel hosszabb. Fontos 27 lenne, hogy elépések minden klinikus, sőt végzéshez közelítő hallgató számára ismertek legyenek. A modern kutatási eredmények szerint egyre inkább elfogadott a gyanta alapú barázdazárók alkalmazása során a bond rendszerek használata, feltéve, hogy a megfelelő izoláció fenntartható a beavatkozás alatt. További kutatások arról számolnak be, hogy a fluorid nem befolyásolja a barázdazárás retencióját, ezáltal a klinikus szabadon alkalmazhat fluorid tartalmú polírozó pasztát tisztításhoz és fluor lakkokat a barázdazárással kombinálva is, egyesítve ezen preventív eljárások pozitív tulajdonságát. A barázdazáró anyagok összetételüket tekintve három csoportba oszthatók: gyanta alapú, üvegionomer és poliacetáttal módosított gyanta alapú barázdazárók csoportjaiba, a gyakorlatban az első két anyag az általánosan elterjedt és használt. Ezen anyagok különböző fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, emiatt használati indikációik is különbözőek. A gyanta alapú barázdazárók között találhatunk új, nanotechnológiát felhasználó anyagokat, melyek ennek az újításnak köszönhetően antibakteriális tulajdonsággal is rendelkeznek. A tejfogak kezelésére ugyanazok az indikációk érvényesek, amik a maradó fogakra is elmondhatók voltak. Gyermekek számára nagyszerű beavatkozás a barázdazárás a fogorvoshoz szokás céljából, mivel rövid időt vesz igénybe, fájdalom nem lép fel és a gyermek számára ijesztőnek bizonyuló eszközöket sem kell használnia a fogorvosnak. Barázdazárást lehet alkalmazni a fogak demineralizált okkluzális területein, amikor a kariesz még csak incipiens stádiumban van. Ilyenkor ezt a sérülékeny területet megvédhetjük a további savhatásoktól, megóvva azt a kavitáció kialakulásától. A barázdazáró polimerizációja során maradhatnak kötetlen monomerek, melyek képesek kioldódni a nyálba és emiatt nem kívánt szisztémás elváltozásokat okozhatnak. A szabad monomerek szintje csökkenthető azonban, az elkészült barázdazárás felszínének alapos polírozásával, mellyel eltávolítható a levegőben található oxigén miatt nem maradéktalanul polimerizálódott réteg. A fogorvosi technológia fejlődésének köszönhetően egyre több új anyag kerül bevezetésre mely magával hozza az alkalmazott technikák fejlődését, változását is. Ezeknek a felhasználásával hatékonyabban tud dolgozni a klinikus, jobb retencióval rendelkező restaurációkat készíthet, és a beavatkozásra szánt idő is csökkenthető. Ezekkel az újításokkal lépést tartva, eredményesebbé tehetjük prevenciós tevékenységünket.