"Az Európai Unió létének egyik alapvető célja a globális versenyfutásban való helytállás és ennek egyik alapeleme a társadalmi, vagy mondhatni politikai stabilitás. A stabilitás elérése azonban a 27 tagúra bővült és még ennél is több nemzetiséget tartalmazó Unióban közel sem egyszerű, az EU szkeptikusai szerint teljességgel megoldhatatlan feladat. A tagállamok ellenkező gazdasági érdekei, a jelentős szociális különbségek, a kül-, vagy akár belpolitikai széthúzás, csak a legfontosabb bomlasztó tényezők, amely egyetlen komoly ellentételeként, azaz kohézióként csak a fent megjelölt cél hozható fel. Az ebből eredő konfliktusok és feszültségek először a 70-es években jelentkeztek, amikor első ízben csatlakoztak az EGK-hoz gazdaságilag fejletlenebb államok. A konfliktusok felszámolására különböző eszközökkel próbálkozott a Közösség, eleinte szegregált problémagócként kezelve a szociális, társadalmi vagy gazdasági jellegű gondokat. Ezek az eszközök az elmúlt harminc év alatt folyamatosan csiszolódtak, egymásba integrálódtak és komoly eredményeket értek el. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint Írország példája, amely 1972-es csatlakozásakor az EGK legszegényebb tagállamának számított, mára pedig GDP-jét tekintve Luxemburg után az EU második legfejlettebb állama. Ezen integrálódott eszközök egy részét nevezzük ma Strukturális Alapoknak."