Nod-like receptorok expressziójának összehasonlítása LPS-indukált humán mieloid eredetű sejteken
Absztrakt
A természetes immunrendszernek fontos feladata van többek között a kórokozók felismerésében és eliminációjában, valamint az adaptív immunrendszer aktivációjában. Kiemelkedően fontos sejttípusai a mieloid eredetű makrofágok és dendritikus sejtek. A makrofágoknak szerepe van a gyulladás kialakításában, fenntartásában és az azt követő szöveti regenerációban is. A dendritikus sejtek legfontosabb feladata az antigének nyirokcsomókba történő szállítása és prezentálása az adaptív immunrendszer sejtjei felé. A patogének jelenlétére utaló, patogén-asszociált molekuláris mintázatokat, illetve a veszélyt vagy sérülést jelző molekuláris mintázatokat többek között a sejtmembránhoz kötött mintázatfelismerő Toll-like receptorok (TLR) és az intracelluláris mintázatfelismerő Nod-like receptorok (NLR) érzékelik. Kísérleteinkben arra kerestük a választ, hogy TLR-4 aktivációt követően milyen változások következnek be a különböző Nod-like receptorok expressziójában a mieloid eredetű sejttípusokban. Munkánk során a humán vérből szeparált monocitákat M-CSF jelenlétében regeneratív tulajdonságú M-makrofágokká, GM-CSF jelenlétében gyulladásos tulajdonságú GM-makrofágokká, valamint GM-CSF és IL-4 jelenlétében dendritikus sejtekké differenciáltattuk. Az LPS-indukált sejtekben a Nod-like receptorok mRNS expresszióját qPCR technikával, a citokintermelést pedig ELISA módszerrel mértük. Eredményeink alapján jelentős különbségek figyelhetőek meg a vizsgált inflammatórikus citokinek (IL-6, IL-23, TNFα, IL-1β) termelésében a három sejttípus között. Megállapítottuk továbbá, hogy a monocitákhoz képest a differenciáltatást követően jelentősen megváltozott az NLR-k alapexpressziója is. Az LPS-sel aktivált sejtekben a mért gének időfüggő változásait két nagyobb csoportba osztottuk: egy fokozódó expressziós tendenciát mutató (NOD1, NOD2, NLRP3), illetve egy csökkenő expressziós tendenciát mutató (NLRP1, NLRP12, NLRC4) csoportra. Eredményeink azt mutatják, hogy a mintázatfelismerő receptor családok között jelentős „crosstalk” mechanizmus működik, mivel egymás expresszióját nagymértékben befolyásolják. Annak ellenére, hogy az általunk vizsgált sejtek morfológiailag és funkcionálisan is jelentős mértékben eltérnek egymástól, érdekes módon az LPS aktivációt követően az NLR-k expressziójának tendenciájában nem tapasztaltunk lényeges különbséget a három sejttípus között.