Az elmúlt évtizedekben kommunikációs formáink jelentős mértékben megváltoztak. A gépelés útján történő információcsere dominánssá vált a kézírásos formával szemben, ami magával vonja az írott szövegek egyedi jellemvonásainak eltűnését a szöveg mellől. Felmerülhet a kérdés, hogy ha a kézírás során megjelennek bizonyos sajátosságok, akkor a gépelés során is megtörténik-e ugyanez valamilyen formában. Számtalan kutatás azt bizonyítja, hogy léteznek a gépelés folyamán is olyan egyediségek, amelyek személyenként változóak és sajátosak az illetőre nézve, valamint jól jellemzik a gépelési szokásokat. Több tudományos eredmény is alátámasztja ezt azzal, hogy különböző, idősor-analízisen alapuló algoritmusok segítségével autentikációt hajtanak végre a gépelés stílusa alapján. Munkánk során az ezekben a cikkekben látott tapasztalatokra alapozva, a gépelés közbeni időkülönbségeket figyelembe véve többféle vizualizációs módszert is alkalmaztunk ahhoz, hogy létrehozzunk egy ún. gépelési írásképet. Ezek az ábrázolásmódok egyrészt kiküszöbölik a számításos módszerek bizonyos hiányosságait, amik főleg az adatok és minták kevés mennyisége esetén jelentkeznek, másrészt lehetővé teszik azt, hogy könnyedén leolvashatóak legyenek a különbségek több személy gépelési mintája esetén, illetve pontosabban felfedezhetőek legyenek az egyedi jellemvonások ugyanazon ember gépelése során. A dolgozatban ezeket az említett módszereket mutatjuk be és hasonlítjuk össze, különböző személyek azonos és eltérő szövegek alapján mért gépelési adataira támaszkodva.