Kísérletem céljaként tűztem ki, hogy a méhészek egy komoly ellenségének, a Varroa destructornak az gyérítési lehetőségeit tanulmányozzam. A kutatás célja volt, hogy a különböző atkairtó készítmények hogyan hatnak a méhcsaládokban található Varroa destructor mennyiségére, milyen arányban képes pusztítani a méhek testén élősködő atkákat.

A kísérletem során atkaszámlálással monitoroztam a készítmények hatását és a kapott eredmények értékelése alapján formáltam véleményt a hatásukról. A készítményeket eltérő kategóriákból választottam. A kutatásba 30 családot vontam be, s azokból 10-es csoportokat hoztam létre. A kiválasztott 2 készítménnyel kezeltem a különböző csoportokat, egy csoportot pedig kontrollként tartottam fent. A pontos felmérés és egzakt kutatás érdekében a méhcsaládok különböző erősségűek voltak, reprezentálva egy átlagos méhészetet. A készítményekből az egyik a tartós hordozók kategóriáját és a kombinált vegyszerrel való kezelést mintázza, míg a másik a gyors eljárással, köddel történő bejuttatást egy vegyszer komponenssel. A kezeléseket összesen hatszor ismételtem 3 napos időközökkel, míg a tartós kombinált vegyszerrel történő kezelés 20 napig tartott. Az elpusztult atkák pontos számát a higiénikus aljdeszkára felvitt parafin olajba lehullott egyedek számolásával határoztam meg. Minden kezelés után a deszka tisztításra és újból parafin olajjal való átkenésre került. A kísérlet előtt és után pedig fiasításban megbújó atkák számából kalkuláltam a családban fellelhető összes atka mennyiségét.

Az eredményekből kiderült, hogy a gyors eljárással, köddel végzett atka gyérítés a legtöbb esetben sokkal hatásosabbnak bizonyult a kombinált vegyszerrel való kezeléssel szemben. Így egy gyakorló méhész számára a ködölés hatásosabbnak bizonyul az atkák elleni küzdelemben.