A disszertáció a transznemű személyek munkaerőpiaci részvételének kihívásait vizsgálja Magyarország és Banglades összehasonlító szocio-jogi elemzésén keresztül. Bár mindkét ország tett lépéseket a nemi sokszínűség jogi elismerése irányába, a munkaerőpiaci integráció hatékony megvalósítása továbbra is jelentős akadályokba ütközik. A kutatás interdiszciplináris megközelítést alkalmaz, amely ötvözi a jogi-intézményi elemzést a két országban élő transznemű személyekkel készített mélyinterjúk empirikus eredményeivel. A tanulmány azt vizsgálja, miként hatnak egymásra a nemzeti jogi keretek, a nemzetközi kötelezettségek és a társadalmi attitűdök a foglalkoztatási lehetőségekre és a munkahelyi tapasztalatokra. Elemzi a formális jogi védelem és a megélt társadalmi valóság közötti szakadékot, különös tekintettel a felvételi diszkriminációra, a munkahelyi zaklatásra, a korlátozott karrierlehetőségekre és a formális foglalkoztatásból való kirekesztésre. Magyarország az Európai Unió diszkriminációellenes keretrendszerében működik, azonban a közelmúltbeli jogszabályi változások gyengítették a transznemű személyek jogi elismerését. Banglades esetében a „harmadik nem” hivatalos elismerése ellenére a végrehajtási hiányosságok és az erős társadalmi-kulturális stigma akadályozza az érdemi gazdasági részvételt. A makro-, mikro-, mezo- és nanoszintű összehasonlító keret alkalmazásával a disszertáció rámutat arra, hogy a jogi elismerés önmagában nem garantálja a munkaerőpiaci inklúziót. Az eredmények strukturális, kulturális és intézményi akadályokat tárnak fel, amelyek túlmutatnak a gazdasági fejlettség különbségein. A kutatás hozzájárul a szocio-jogi szakirodalomhoz azáltal, hogy hidat képez a jogszabályok és a társadalmi valóság között, valamint szakpolitikai javaslatokat fogalmaz meg a befogadó munkaerőpiaci politikák megerősítésére és a transznemű személyek társadalmi-gazdasági integrációjának előmozdítására mindkét országban. This dissertation examines the challenges of transgender individuals’ involvement in the labor force through a comparative socio-legal analysis of Hungary and Bangladesh. Although both countries have taken steps toward legal recognition of gender diversity, significant barriers remain in ensuring effective labor market inclusion. The research adopts an interdisciplinary approach combining legal-institutional analysis with qualitative empirical data derived from in-depth interviews with transgender individuals in both countries. The study investigates how national legal frameworks, international obligations, and public perceptions interact to shape employment opportunities and workplace experiences. It explores the gap between formal legal protections and lived realities, highlighting discrimination in hiring, workplace harassment, limited career mobility, and exclusion from formal employment sectors. While Hungary operates within the European Union’s anti-discrimination framework, recent legislative changes have weakened transgender legal recognition. In Bangladesh, despite official recognition of the “third gender,” implementation gaps and strong socio-cultural stigma hinder meaningful economic participation. By applying a multi-level comparative framework (macro, micro, meso, and nano levels), the dissertation demonstrates that legal recognition alone does not guarantee labor inclusion. The findings reveal structural, cultural, and institutional obstacles that transcend economic development differences. The research contributes to socio-legal scholarship by bridging the gap between legal texts and social reality and offers policy recommendations aimed at strengthening inclusive labor policies and improving the socio-economic integration of transgender individuals in both countries.