25 év telt el azóta, hogy Magyarországon felszámolták az államszocialista rendszert és bevezették a plurális demokráciát. Az állampolgároknak immár lehetőségük van rá, hogy élhessenek szavazati jogukkal és részt vehessenek a közügyek alakításában. Eközben a média globalizálódása és az infokommunikációs eszközök fejlődése révén a 21. századra a sajtószabadság és a nyilvánossághoz való hozzáférés feltételei is folyamatosan javultak. Mindezek tükrében azt gondolnánk tehát, hogy Magyarország társadalma egyre jobban kezd felzárkózni a nyugat-európai országokhoz. Hiába azonban a demokrácia intézményi kiépültsége és az infokommunikációs technika magas szintű fejlettsége: úgy tűnik, az állampolgárok nem akarnak élni a felkínált lehetőségekkel, hogy tájékozódjanak és részt vegyenek a közügyek alakításában. Ami még érdekesebb, hogy még az a társadalmi csoport se fogékony annyira a demokráciára, amely már mondhatni beleszületett a rendszerváltás utáni társadalmi érába Szakdolgozatom egy ilyen primer kutatás kivitelezéséről és annak társadalomtudományi elméleti következtetéseiről szól. Célom, hogy megértsem a politikai tudás kialakulásának feltételeit és megoldásokat találjak annak fejlesztésére. Témamegközelítésem tehát alapvetően modernista, médiaszociológiai beállítottságú, így gondolatmenetem is ilyen elméletekre épül – noha a használatparadigma megfontolásainak alkalmazásán keresztül megpróbálom közelebb vinni azokat a kritikai kultúrakutatás posztmodern aspektusaihoz is.