A hazai borágazatot számos nagy változás érintette az utóbbi évtizedekben. A rendszerváltás és az Európai Unióhoz való csatlakozás mind olyan hatással volt az ágazat szereplőinek életére, amely sokszor merőben más képet adott az előző időszakokhoz képest. Az utóbbi évtizedben az Újvilág országainak megjelenése okozott nagy változásokat a borpiacon, erőteljes marketingtevékenységükkel a piacvezető országok közé kerültek. Ez volt a kiváltó oka a vizsgálataim megkezdésének, ugyanis személyes kötődéseim révén folyamatosan érdekelt a borágazat sorsa, a feltörekvő országok által véghezvitt elképesztő fejlődés pedig önmagában is rendkívül érdekes. Vizsgálataim a világ és hazánk borpiacának elemzésére terjedt ki, a szőlőterületeket és termést, a bortermelést és fogyasztást, a külkereskedelmet és piaci jellemzőket magába foglalva. A vizsgált téma sajátosságai miatt szekunder kutatást végeztem, főként a hazai és külföldi statisztikai adatbázisok által publikált adatokra támaszkodva (KSH, FAO, NZWG, Wine Institute). A vizsgálatok során kiderült, hogy fokozatosan csökkennek hazánk szőlőtermő területei, jelenleg körülbelül 82 ezer hektáron termesztünk szőlőt. A szőlőtermés 550 ezer tonna volt 2009-ben, a területenkénti átlagaink elmaradnak bizonyos országokban tapasztalhatóaktól, ez kihat a külkereskedelemre is, ugyanis a külföldi olcsó tömegborok ez által elárasztják hazánkat. A hazai borfogyasztás csökkenő tendenciát mutat, a fogyasztók érdeklődése a gazdasági válság miatti nehézségek miatt inkább a rosszabb minőségű, de olcsóbb termékek felé fordult. Világpiaci kitekintésben, látható hogy a világ szőlőterületei fokozatosan csökkenek 1990 óta, amelyhez lökést adtak az EU szőlőkivágási intézkedései. A világ legnagyobb területeivel Spanyolország, Olaszország és Franciaország rendelkezik. A szőlőtermés 67 millió tonna volt 2009-ben, a három legnagyobb termelő Olaszország, Kína és az USA volt. Olaszország egyes termelői kifejezetten a termésmennyiségre specializálódtak, ezért a hazánkban tapasztalható területi átlagok többszörösét tudják megtermelni ugyanakkora területen, így a költségeik jelentősen kisebbek. Franciaország, Olaszország és Spanyolország voltak a világ legnagyobb bortermelői 2009-ben, a világ bortermelése 26,7 Mrd (267,5 millió hektoliter) litert tett ki, amiből a legnagyobb termelő közel 18 %-al rendelkezik. Hazánk bortermelése 1,65 millió hektoliter volt 2010-ben, a kedvezőtlen időjárás következtében a termelés nagysága közel felére csökkent az előző évhez képest. A világ legnagyobb importőrei Németország, az Egyesült Királyság és az USA voltak 2009-ben, ők a teljes import körülbelül 41 %-át vették fel. A világ legnagyobb exportőrei Olaszország, Spanyolország és Franciaország voltak, ők a teljes export 53 %-át tudhatták magukénak. A hazai palackos bor export meghatározó piacai Nagy-Britannia, Csehország és Szlovákia voltak, míg az importé Olaszország, Németország, Spanyolország és Franciaország. A hazai palackos bor export 30,5 millió liter volt 2010-ben, míg az import 4,7 millió liter. A lédig borok exportjában Csehország, Németország, Szlovákia és Litvánia voltak a legfontosabb célországok, az export mennyisége 2010-ben 47,8 millió liter volt. Az importban egyedül Olaszországnak volt meghatározó szerepe, a teljes import 9,7 millió liter volt, ebből 9,6 millió liter érkezett az olasz piacról. A nemzetközi versenyben a legnagyobb versenytársaink a hagyományos bortermelő országok, úgy, mint Olaszország, Franciaország, Spanyolország, az Egyesült Államok Kaliforniai része, vagy akár Dél Afrika. Ezeknek az országoknak a termékei elismertek és kiváló minőségűek, rendkívül erős pozíciójuk van a piacon, míg a hazai borok kevéssé ismertek és pozícionálatlanok. Az elmúlt évtizedben komolyan fejlődő új belépők is megjelentek, úgy, mint Argentína, Új-Zéland, Chile és Kína. Véleményem szerint a hazai borok csak kiváló marketingtevékenységgel és megfelelő stratégiával vehetik fel a versenyt a nemzetközi piacon, ezért úgy vélem, érdemes jobban odafigyelni a nagy felvevőpiacokra, Németországra és Nagy-Britanniára, megpróbálni erősebben pozícionálni és megismertetni borainkat, ehhez kiváló példa az Újvilág (Argentína, Chile, Új-Zéland) marketing tevékenysége. Másrészről érdemes nagyobb figyelmet fordítani a hagyományostól eltérő exportpiacok meghódítására, így Kína ás az ázsiai országok felé való terjeszkedést.