Saját eredményeink és a témához kapcsolódó szakirodalom áttekintése után megállapítható, hogy a fiatal 14-15 éves sportolók számára a laborkörülmények között végzett maximális oxigénfelvevő kapacitást mérő eljárások reális alternatívát kínálnak. Az általunk felmért vizsgálati minta közül a férfi kosárlabdázók és labdarúgók esetén az átlagos peak /load, a peak/VE, a peak/Vtex, a peak/VO2, a peak/VCO2, a peak/VO2/kg, és a peak/ O2 pulse értékei megbízhatóan előre jelzik az aerob teljesítményt. Érdekes módon, saját kutatásunkban egyedül a férfi sportolóknál a peak/Vtex mutatójánál tapasztaltunk szignifikáns különbséget. A differenciát a labdarúgó-kosárlabda és a kosárlabda-kézilabda összehasonlításban mértük. Fiatal férfi labdajátékosoknál a peak/Vtex értéke tűnik egyedül egységes teljesítmény előrejelző mutatónak. Az általunk a labdarúgók körében mért a többi két labdajátékhoz képest magasabb maximális oxigénfelvevő kapacitás, megegyezik korábbi elvárásainkkal. Ebben a tekintetben a kosárlabdázók és a kézilabdások között nem találtunk érdemi különbséget. Az általunk vizsgált 10 spiroergometriás mutató közül három a (peak/Vtex, peak/VO2, peak/O2 pulse) értékei egyben kiválasztási kritériumként is megfelelőek lehetnek fiatal női kézilabdás és kosárlabdás játékosoknál. Fiatal férfi és női kosárlabdásoknál és kézilabdázóknál a peak/Vtex egyfajta egységes teljesítményindikátor szerepet is betölthet. A sportági kiválasztás, az edzői munka szempontjából is értékes lehet ez a mutató. A jövőben szükség lehet olyan eljárások, gyakorlatok kidolgozására, mellyel a kilégzési volumen mértéke növelhető. Az átlagos legmagasabb RER érték közepesen magas anaerob teljesítményre utalt, ugyanakkor minden résztvevő teljesítette a kritériumot (85-95% -a az életkornak megfelelően), vagy 220-életkor az átlagosan legmagasabb percenkénti szívverés tekintetében (Armstrong et al., 2008; Leger, 1996; Rivera Brown-Frontera, 1998). A sportolók többsége nem érte el tényleges egyéni aerob teljesítményének maximumát, ezért az 1.15 RER értéknél állapítottuk meg a terhelhetőség végleges határát. Mivel egyik résztvevő sem érte el az 1.15 RER kritériumértéket, így reálisan nem tudtuk megállapítani az aerob-anaerob átmenet, az anaerob küszöb értékét.