Kutatásom célja a társas kapcsolatokban is fontos szerepet játszó érzelmi és interperszonális tényezők vizsgálata volt egy olyan kommunikációs zavarral rendelkező csoporton belül, amely kialakulásának és az életre gyakorolt hatásának komplexitása nagy mértékű. A kutatásom középpontjában, mint kommunikációs zavar a dadogás állt, amelyről a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) szerint akkor beszélhetünk, hogyha a beszédelemeknek a megnyújtása és ismétlése, valamint a beszéd során megfigyelhető szünetek gyakran és visszatérő módon jelentkeznek, illetve a beszéd folytonosságának zavarához vezetnek. Bár a dadogó személy által a nyelvi szinten tapasztalt nehézségek egyértelműen megmutatkoznak, a nem-nyelvi szinten értelmezhető problémák már kevésbé vagy egyáltalán nem. Míg a dadogó és nem dadogó személyeket összehasonlító nemzetközi vizsgálatok többnyire a gyermekekre fókuszálnak, addig kutatásom középpontjában a felnőttek álltak. Vizsgálatom során arra kerestem a választ, hogy a dadogó személyek a kommunikáció zavara mögött rendelkeznek-e/tapasztalnak-e az érzelmi és a társas képességek szintjén is megfigyelhető nehézségekkel/ket. Kutatásom eredményei szerint bár a két vizsgált csoport között lényeges különbség nincsen az érzelemszabályozási nehézségek és az alexitímia tekintetében, az interperszonális készségek megítélésében, azon belül is a kommunikációs készségek értékelésében mégis van. Az érzelemszabályozás fontossága a dadogással összefüggésben jelentkező negatív érzelmekkel kapcsolatban mutatkozik meg. Az érzelmi terület feltárására az Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőívet (DERS) és a Torontói Alexitímia Skálát (TAS-20) alkalmaztam, a társas szféra értékelésére pedig az Interperszonális Készségeim Kérdőívet használtam.