Szakdolgozatomban kíváncsi voltam a különböző gyermeknevelési módszerek objektív használhatósására, továbbá hogy hogyan ültethetőek át a gyakorlatba a pedagógiai elképzelések. Egy állami óvoda, egy Waldorf óvoda és egy állami iskola pedagógusaival készítettem fókuszcsoportos interjúkat. A beszélgetések során betekintést kaptam az előítéletek alakulásába, a társadalmi nevelés formáiba, a pedagógusi munka minden nehézségébe és a módszerek nagy mértékű különbözőségébe. Fontosnak tartom ezt a kutatási területet, hiszen az emberi élet leglényegesebb alapköveit óvodás korban teszik le, ami meghatározza az egész későbbi élet alakulását. A nevelésbeli különbségek hatásai pedig egyértelműen megfigyelhetők akár csak ilyen rövid időintervallumon belül is, mint az óvodás kor. Az iskola és az óvoda közötti átmenet még napjainkban sem zökkenőmentes, a megkönnyítésére tett kísérletek mindkét intézmény felől látványosak, azonban ennek kiteljesedése nem csak az intézményeken, de a családi háttéren is múlik. A szülők és az intézmények együttműködése elengedhetetlen a gyermeknevelés szempontjából, a szocializációs folyamat sikerességét a közös munkával lehet a leginkább elősegíteni