A fogakat ért traumák és ellátásuk felnőtt korban, a repedt fog szindróma kapcsán

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

A középkorú felnőttek fogait érő traumák jelentős része egy többtényezős tünetegyüttesre, a törött fog szindrómára vezethető vissza, mely főleg a hátsó fogakat érinti. Az Amerikai Endodontisták Szövetsége öt kategóriába sorolta a repedt fogakat, egészen a terápiát nem igénylő hajszálrepedésektől a legrosszabb prognózisú ötödik típusig, a vertikális gyökér fraktúráig. A törött fog szindróma kialakulásának nagyon sok oka lehet, odontoiatrogén és nem iatrogén tényezőkre vezethetjük vissza. A korral előre haladva a fog szerkezete destruálódik és a restaurátumok száma is megnő, ami kedvez a fraktúrák kialakulásának. A kedvezőtlen textúrájú, keménységű és hőmérsékletű ételek fogyasztása és a parafunkciók negatívan befolyásolják a fogak épségét. Ezeken kívül a fej-nyak tájékot érő sugárterápia, fogfejlődési rendellenességek, a traumás okklúzió jelenléte és a gyökérkezelés, valamint a restaurációk készítése során okozott változások hozzájárulnak ahhoz, hogy megrepedjenek a fogak, hiszen romlik a strukturális tartósságuk. Nagyon fontos a megelőzés. A megfelelő kezelés csak a korrekt diagnózis után tud megvalósulni. A harapási és a hidegstimulációs tesztek, illetve a plakkfestő anyagok alkalmazása jelentős diagnosztikai módszerek, azonban napjainkban egyre több új eszköz és lehetőség áll rendelkezésre, amelyek segítenek a kórmeghatározásban. A FOTI és a műtéti mikrószkópok elismerten hatékonyak a fraktúra vizualizálásában, azonban a képalkotó vizsgálatok nélkül sokszor lehetetlen felismerni a repedést. A röntgenvizsgálatok kisebb sikerrel képesek felismerni a problémát, azonban a CBCT és az SS-OCT ma már a legmodernebb és legfontosabb diagnosztikai eszközöknek számítanak. A kezelés fő célja, hogy a törés ne terjedhessen tovább, a tünetek enyhüljenek, a kórokozók pedig ne juthassanak a pulpakamrába a későbbiek során sem. Emiatt ezeknek a terápiás megoldásoknak mindenképpen össze kell fogniuk a tört részeket. Fontos az, hogy egy ilyen esetet minél hamarabb kezeljünk, hogy a későbbi komplikációkat el tudjuk általa kerülni. Az okklúzális redukció, a réz gyűrűk, a nemesacél orthodonciai bandek, az ideiglenes restaurátumok és a direkt kompozit sínek azonnali megoldásként szóba jöhetnek. A hosszútávú megoldások segítenek tartósan sínezni a törött részeket. Léteznek direkt és indirekt, illetve szemi-direkt (CAD/CAM) megoldások. A direkt restaurátumok készülhetnek amalgámból, kompozitból és üvegionomer cementből is és boríthatnak csücsköket is. Manapság a kompozitok szerepe nőtt meg a fogászatban, a CTS kezelésében változók a vélemények, de összességében sikeres megoldásnak minősül, főként a

kompozit onlayek. Az indirekt inlayek és onlayek szintén releváns restaurációk a terápiában. Az onlayek közül a fém, a kerámia és a kompozit betétek is fontosak. Az indirekt kompozit onlay készítésével kiküszöbölhetjük a leghátrányosabb tulajdonságát az anyagnak, a polimerizációs zsugorodást. A kerámiák esztétikus és kemény anyagok, azonban a törékenységük és az antagonista fogak koptatása negatívumnak számít, de helyük van a terápiában. A legelterjedtebb és hatékonyan sínező megoldás, a borító korona alkalmazása.

Leírás
Kulcsszavak
cracked tooth syndrome, cracked tooth syndrome etiology, HNRT, bruxism, FOTI, CBCT cracked teeth, cracked teeth treatment, bonded amalgam, ceramic, composit effectivity in CTS, full crown, inlay cracked teeth
Forrás